Magyar Katolikus Lexikon > A > arám nyelv


arám nyelv: északnyugati szemita nyelv. - Eredetileg azoknak az arám törzseknek volt a szemita nyelvjárása, amelyek Kr. e. 1200 k. behatoltak a szírpalesztinai kultúrterületre, és ott különféle államokat alapítottak (→arámok). Bizonyos népcsoportok (Izr., Moáb, talán Edom is) átvették az ott beszélt kánaáni nyelvjárást, mások (É-on) megőrizték a maguk ősi nyelvét. Az ~ a régi Közel-K-en elterjedt, de később az arab nyelv háttérbe szorította, egészen azonban nem halt ki. - Mivel az arámok ter-e ütköző pont volt Izr. és a behatoló asszírok között, nyelvüket csakhamar megtanulták mind Izr. fiai, mind az asszírok. Ezt asszír föliratokon kívül a 2Kir 18,26 is tanúsítja. Az újbabilóniai birodalom idején az ~ volt a Közel-K nemzetközi nyelve, mert az Akhaimenidák kancelláriai nyelvnek tették meg a perzsa birodalom nagy részében (birodalmi arám). Kr. e. 600 k. Kánaán és Egyiptom között is az ~ volt a diplomáciai nyelv. A birodalmi ~en maradtak fönn az →elephantinei papiruszok Egyiptomban. A Szentírásban a birodalmi~et Ezd 4,8-6,12 és Dán 2,4-7,28 (vö. Ter 34,47; Jer 10,11) képviseli. Minthogy az ~et sokáig beszélték, különféle változatai keletkeztek (nabateus, palmirai, hatrai föliratok), köztük a zsidók köznyelve a ker. időszámítás kezdetekor. Jeruzsálemben és Galileában más-más nyelvjárásban beszélték (Mt 26,73). A galileai változat volt Jézus anyanyelve. Néhány zsidó-arám kifejezés az ÚSz-be is belekerült (→effáta, →Maran Atha, rabboni, →Talita kum). Ebből az időből való a Kumránban talált, ~ű ún. Apokrif Genezis, s a Bar Kohba-lázadás (Kr. u. 135) különféle dokumentumai. Némelyek azt gondolták, hogy a palesztinai →Targumok nyelve alapján rekonstruálhatják Jézus anyanyelvét. P. Kahle azonban kimutatta, hogy erre a célra a szóban forgó Targumok alkalmatlanok. - A ker. időszámítás kezdetekor használatos ~ek összefoglalóan a következőképpen csoportosíthatók: 1. Nyugati ~: a) palesztinai-keresztény, amit Szt Jeromos óta helytelenül a kaldeusok nyelvének neveztek; b) a Targumok ~e; c) a palesztinai Talmud ~e; d) a szamariaiak nyelve. 2. Keleti ~: a babilóniai Talmud ~e: b) a manicheus és a mandeus irodalom ~e; c) a szír nyelv, amely Edessza nyelvjárásából, a szír ker-ek nyelvéből fejlődött ki. Ezen belül: a) a nesztoriánusok K-i szír nyelvjárása a perzsa birodalomban, amely a nesztoriánus misszió révén egészen Turkesztánig és Kínáig elterjedt és ma a nesztoriánusok és a kat. káldeusok lit. nyelve; b) a jakobiták Ny-i szír nyelve a bizánci birodalomban, ma a jakobiták, a maroniták és a szír kat-ok lit. nyelve; az ószírből és óarámból keletkezett új szír nyelvjárás, amely Antilibanon 3 falujában, a Moszultól É-ra eső vidéken és az Urmia-tó környékén még ma is beszélt nyelv. **

BL:86.