Magyar Katolikus Lexikon > A > apotéka


apotéka (gör.): az ókori görögöknél élés- vagy boroskamra, ahol a már kiforrott bort amforákban tartották. - Rendszerint a ház felső részében volt elhelyezve úgy, hogy a füst átjárhatta. A borospince, a cella vinaria a ház alsó részében volt, ahol a még forrásban lévő új bort agyaghordókban tartották. **

Pecz 1985:178.