Magyar Katolikus Lexikon > A > apostoli protonotárius


apostoli protonotárius (lat.): pápai főjegyző. - A 3-4. sz: Rómában külön jegyzők feladata volt a vértanútörténetek és az egyház más ügyeinek följegyzése. Az 5. sz-tól testületet alkottak. Nagy Szt Gergely említi a jegyzők nagyon régen alapított koll-át, melynek elnöke a primicerius notariorum, elnökh-e a secundicerius volt. A jegyzők feladatkörébe tartozott a követjárás, az ellenőrzés, ügyek kivizsgálása, zsin. akták, ap. levelek szerkesztése, a p-nak szóló jelentések és a p. intézkedések megfogalmazása. A 13. sz: közösségben éltek. A 14. sz-tól tesznek különbséget a protonot-ok (az ősi Róma 7 kerületi jegyzője) és a notáriusok között, akik Rómán kívül is működtek. V. Márton p. (1430) idejétől jelennek meg a tb. ~ok. 1585: V. Sixtus 12-ben, XVI. Gergely 1838: 7-ben szabta meg számukat. 1853: IX. Pius, 1908: Szt X. Pius rendelkezett felőlük. 1934: XI. Pius 4 o-ba sorolta az ~okat: participantes (a ténylegesen hivatalviselők), supranumerarii (számfelettiek), ad instar (bizonyos időre), titulari (címzetes). 1968. III. 28: VI. Pál 2 csop-ot állított fel: protonotarii numerarii, protonotarii supranumerarii. - ~ok a róm. patriarkális baz-k, Concordia, Firenze, Gorizia, Padova, Palermo, Treviso, Udine, Velence prelátusknk-jai; Bologna, Cagliari, Málta, Modena, Bergamo szegyh. knk-jai. Mo-on az esztergomi főszegyh. kápt. tényleges knk-jai XIII. Leótól 1900. VIII. 2: az orsz. megtérésének 900. évfordulója alkalmából ~ rangot kaptak. **

AP 1988:1606. - Schem. Strig. 1982:464.