Magyar Katolikus Lexikon > A > apostolábrázolások


apostolábrázolások: az →apostolok megjelenítési formái. - A Júdás helyére megválasztott Mátyás helyett gyakran Pál szerepel. Viseletük az ókori fil-okéra hasonlít: bő szabású, hosszú alsó- és köpenyszerű felsőruha; Mt 10,10 és Mk 6,9 nyomán mezítláb v. saruban vannak. Arckifejezésük határozott és méltóságteljes, középkorú v. idősebb ffiaké, kivétel a szakálltalan ifjúnak mutatott János. - A bizánci műv., amely a 4 evangélistát is közéjük sorolja, Fülöpöt és Tamást mutatja be szakáll nélkül. - Pétert és Pált mint ap. fejed-eket külön tisztelték, és mindig közvetlenül Krisztus mellett ábrázolták. Már nagyon korán, a 4. sz: szembeötlően individuális jegyekkel ábrázolták őket (az előbbinek szögletesebb az arca, szakálla és haja göndör, az utóbbi hosszú fejű, sima szakállú, feltűnően magas homlokú); nem lehet kizárni, hogy a róm. hagyomány megőrizte fiziognómiájukat. Hogy az ~on az Izr. 12 törzsére utaló számot túl ne lépjék, legtöbbször Mátét kihagyták. Az Apostolok Cselekedetei ap-ként említi Barnabást is. Az ún. gör. apostol-névsor, mely az egész bizánci műv-ben megtalálható, csak 8 ap-t (Péter, Pál, András, Tamás, Fülöp, id. Jakab, Simon, Bertalan) tartalmaz a 4 evangélistával. - Az ap-okat kezdettől fogva ábrázolták személyként, de a Szentírásból vett jelképekkel is. Leggyakoribb jelképeik: 12 bárány (Lk 10,3; Róma, S. Maria Maggiore, mozaik, 432-40; Ravenna, S. Apollinare in Classe, 550 k.), 12 galamb (Mt 10,16), 12 oroszlán Salamon trónjánál. Ha személyként ábrázolták őket, akkor Krisztus v. egy jelképe (kereszt, bárány) körül kétoldalt sorban ülnek v. állnak, ill. Krisztus vezeti őket. Az óker. tp-ok és baz-k apszisában és kupolájában láthatók. Előfordulnak egyenként v. beszélgető párokban. Kezdetben - éppúgy, mint Krisztust - fiatalon és szakáll nélkül, később szakállal, tunikában és palliummal, mezítláb v. saruban, a késő antik tanítók v. fil-ok tipikus alakjában ábrázolták őket. Ruházatukat a kk-ban is megtartották, azaz ábrázolásukban nem követték a kor divatját. - Ált. attrib-aik a kereszt (Krisztus győzelmi jelvénye), a koszorú (a kezükben mint vtságuk győzelmi jele), az irattekercs, a kv. (Amiens, szegyh. főkapuja, 1225-36). Minthogy az Egyh. oszlopainak számítottak, gyakran helyezték szobraikat a tp. pilléreire (Bécsújhely, 15. sz. vége). Néha ósz-i próf-k fölött (sőt azok vállán ülve) foglalnak helyet (Bamberg, fejedelmi kapu, 1225 k.). Péternek mindig egyedi attrib-a a kulcsok. Az 5. sz. óta ált. dicsfénnyel, a 12/13. sz-tól többnyire a vtságukra utoló egyéni attrib-mal ábrázolják őket. A reneszánsz és a barokk idején a fiziognómiai tanulmányok következtében egyéni arcot kaptak (Leonardo da Vinci, Utolsó vacsora, 1496/97). Dürer az ún. négy apostol képen (tkp. 2 ap. és 2 evang.) 4 különböző temperamentumot ábrázol (1526). A kk-tól a 19. sz-ig ábrázolták az ap-okat portálokon, oszlopokon, kórusrácson, üvegablakon és a győzelmi kereszt gerendáján, az ún. apostol-gerendán. Megtalálhatók majdnem minden lit. eszközön és ruhán. A kezükben tartott mondatszalagon v. kv-ön gyakran a Credo egy-egy mondata áll, melynek ők a szerzői. A késő kk-ban megjelentek Mária életének (halála, mennybevitele, megkoronázása) képein is. Kedvelt jelenet az ap-ok búcsúja egymástól és Máriától. Egészen a barokkig gyakori volt vtságuk ábrázolása (→Apostolvértanúságok mestere). Részletesebb ikgr-juk az egyes ap-oknál! V.J.

Sachs 1980:43. - KML 1986:36.