Magyar Katolikus Lexikon > A > apácamunka


apácamunka, kolostormunka: tágabb értelemben elsősorban apácák, szerzetesnők által készített kegytárgy (→devotionáliák); szoros értelemben a →polion-dísszel övezett ereklye, ereklyeutánzat v. szentkép. A trienti zsin. után a prot. puritanizmus (→képrombolás) ellenhatásaként fölvirágzott barokk ereklye- és sztképkultusz gyümölcse. Elsősorban a személyes áhítat tárgya, de templomi használatra is készült. - 1. Ereklyés ~. A fémszálas poliondíszek közé apró csontereklyék sokaságát helyezték, pergamen szalagokra írva a szentek nevét. E feliratszalagok elhelyezése szervesen egészíti ki az ornamentikát. - 2. Ereklyeutánzatos ~: gyakori a viasz Agnus Dei, Szt Anna kézfejének és Nepomuki Szt János nyelvének viasz mása; a Szt Szög másolata, ruhaereklyék, sztföldi kövek is. - 3. Szentképes ~ (pergamen miniatűr v. rézmetszet): általában mélyített keretben, üveg alatt helyezték el. A sztképeket elsősorban szerzetesek és apácák, de hívők (arisztokraták és polgárok egyaránt) festették. A pergamen miniatűrök sajátos típusa a →vágott szentkép. - Ezeken kívül népszerűek voltak az ~val díszített ereklyetartók, házioltárok, kollázsok, nyakékek, úti oltárkák, viaszmunkák. Templomi használatra ereklyetartós oltárépítmények, oltárpiramisok, üvegkoporsóban őrzött ereklyék öltözéke, öltöztető-szobrok ruhácskái, liturgikus textiliák. Oltárokra a gyertyatartók közé selyemből, bársonyból, egzotikus madarak tollából és sodort fémszálakból virágimitációk készültek. - Mo-on az ~ kifejezés a 17. sz-i leltárakban és levelezésekben tűnt fel, maga az ~ jóval régebbi, már a kk-ban vannak adatok apácák ilyen tevékenységéről. Legendája szerint „Margit ebédnek utána kézi dolgot teszen vala, jelesül szentegyházhoz való dolgot, mívet és szenteknek ereklyékhez való ékességeket.” Az ~ készítésével kitűntek a klarisszák, orsolyiták, angolkisasszonyok és Erzsébet-apácák. A legértékesebb anyagokat a klarisszák használták, mert sok arisztokrata és gazdag polgári család leánya lépett be hozzájuk. - Az ~ készítőjének neve ált. ismeretlen. A budai Falkoner családból származó Anna Erzsébetet (1714-1790), Zsófia nővért 1734: a képírásban való tudományáért hozomány nélkül fogadták be a budai klarissza ktorba. Róla tudjuk, hogy a festő mesterséget apjától tanulta és élete végéig készített pergamen sztképeket, miniatűröket, polion-munkákat. →Némethy Lajos, e témakör első hazai kutatója remekműveknek nevezte Zsófia nővér műveit, melyeknek nyoma veszett, ill. ismeretlen helyen lappanganak. - A „magasrendű művészet” normái szerint értéktelen ~ iránt hosszú ideig csak a szakrális néprajz kutatói tanusítottak érdeklődést. Gyűjtéssel és feldolgozással századunkban először Csatkai Endre és Bálint Sándor foglalkozott. Szilárdfy Zoltán pap-művtörténész a szakrális néprajz, kulturális antropológia, művészettörténet módszereit egyesítve vizsgálta az ~ emlékanyagát, melyet gyűjt is. A főként ném. ter-en folyó kutatásokkal szinte egyidőben 1984: az Egri Múz-ban rendezte Lengyel László a Devóció és dekoráció c. kiállítást, mely tipológiai rendben mutatta be a mo-i ~ világát. Jelentősebb ~-gyűjteménnyel az egri és a soproni Néprajzi Múz-ok rendelkeznek. A legigényesebb magángyűjtemény Szendrei Gábor birtokában van. Le.L.

Szilárdfy Zoltán: Barokk sztképek Mo-on. Bp., 1984. - Studia Agriensia 7. (Devóció és dekoráció. 18 és 19. sz. kolostormunkák Mo-on. Szerk. Lengyel László és Mojzer Miklós. Előszó Galavics Géza. Szilárdfy Z., Tüskés Gábor, Knapp Éva és Lengyel László tanulmányai), a kiállítás szakkatalógusa. Eger, 1987.