Magyar Katolikus Lexikon > A > antropológia


antropológia (a gör. anthróposz, 'ember' és logosz, 'tudomány' szóból): az emberrel foglalkozó tudomány. - A klasszikus ~ szerint az ember lényegéhez tartozik, hogy képes megismerni az igazságot, törekszik a jóra, boldoggá teszi a szép, tudatában van annak, hogy a világ összefüggésrendszerében él, uakkor szabadságában túl is lép azon, megkísérli, hogy az egyes létezőket az „egész” lényegi és létrendjén belül helyezze el. Így már ki is rajzolódnak az ~ logikai, etikai, esztétikai, kozmológiai és ontológiai összetevői. A különböző korok irányzatai ezek egyikére v. másikára helyezik a hangsúlyt. - A mai ~ problematikáját ebben láthatjuk: nem elég valamiféle „elvont emberről” és annak „lényegi természetéről „ beszélnünk, hanem meg kell próbálnunk figyelembe venni a történelmiséget is. Uakkor nem tehetjük mindenestől relatívvá az embert, hanem meg kell találnunk a változások alanyát, az emberi személyt, aki nyitott a különböző „emberképek” felé. Nem elég előre megalkotott elvekből kiindulnunk, de az sem elég, ha egyszerűen átemelünk fogalmakat a történettud-ból, szociológiából, termtud-ból az emberre vonatkozólag, hanem arra kell törekednünk, hogy az embert mindig mint „egészet” tartsuk szem előtt. Egyaránt helytelen, ha az emberben csak biologikumot látunk, s az állatvilág felől próbáljuk megérteni, v. ha a lelki összetevőt helyezzük előtérbe. Mindig az ember egész voltából kell kiindulnunk. Az ember nem egyszerűen az egyik a sok létező közül, hanem lényegéhez tartozik, hogy valamiképpen „mindent”, a többi összes létezőt is magában foglalja (quodammodo omnia, 'valamiképp minden', tehát mikrokozmosz). Épp ezért az ~ nem egyszerűen az egyik tud. a többi mellett, hanem az ontológia összefoglalása, nemcsak az egyes létezőkről, hanem a lét egészéről is képet ad. Cs.I.

LThK I:615.