Magyar Katolikus Lexikon > A > analógia


analógia (gör.): különböző fogalmak tartalmi hasonlósága. - Ennek alapján beszélhetünk analóg állíthatóságról, amely közbülső helyet foglal el az azonos értelmű (univoc) és különböző értelmű (aequivoc) állíthatósági mód között. ~ esetén az egyetemes fogalom csak részben, a hasonlóság alapján állítható a körébe tartozó alárendelt fogalmakról. Az analóg fogalmak abban egyeznek meg az egyértelműekkel, hogy több egyedről állíthatók, a többértelműséget kifejező fogalmakkal pedig abban, hogy jelentésük tartalmilag más és más. Viszont eltérnek az egyértelmű fogalmaktól, mert az analóg fogalmakat nem azonos értelemben állítjuk az alárendelt fogalmakról, és különböznek az aeqivoc fogalmaktól is, hiszen az analóg fogalmak közt mégis van tartalmi összefüggés. Az analóg fogalmakat aszerint oszthatjuk föl, hogy a közös jel (szó) mögött lévő fogalmi tartalom milyen hasonlóság alapján terjeszthető ki az alárendelt egyedekre. - Az analóg állíthatóság fajtái: 1. Metafora: a hasonlatnak az a formája, ahol uaz a szó jelöl különböző dolgokat, amelyeket külsődleges hasonlóság köt egybe (pl. perzselő tekintet). - 2. Analogia attributionis (tulajdonítási ~): oksági összefüggésen alapuló hasonlóság. A fő analóg fogalomban (princeps analogatum) lényege szerint megvan valamilyen tulajdonság, ezt kiterjesztjük a többi „alattvalóra” (analogatumra) is (pl. az egészség, mint az ember tulajdonsága, melyet kiterjesztünk a levegő, az orvosság, az arcszín fogalmára is). - 3. Analogia proportionis (arányossági ~): a legsajátosabb értelemben vett hasonlóság, ahol az ~ a tartalmi jegyek belső viszonyának részarányos hasonlóságán alapszik, ami azt jelenti, hogy az alárendelt fogalmak mind másképp részesednek uabból a fogalmi tartalomból (pl. a jó fogalma egyaránt állítható színészről, borról, kapalácsról stb, csak más-más összefüggésben, de mindegyik esetben igaz: jó az, ami céljának megfelel). Cs.I.

Bolberitz Pál: Bevezetés a logikába. Bp., 1981:35.