Magyar Katolikus Lexikon > A > analízis


analízis, analysis (gör. 'elemzés'): mint tudományos módszer valamely egész fölosztása részeire gondolati művelettel, melynek során az „egészet” belső alapjaira vezetjük vissza, és így belső fölépítése érthetővé válik. Ilyen értelemben beszélünk pl. a hit-aktus ~éről. - Ha az ~t következetesen végigviszik egy tud. ter-én, akkor már az ~ műv-éről, analitikáról beszélhetünk. Bármely tud-ról van szó, csak az ott használt logikai építményen belül lehet és szabad ~t végrehajtani. Így egy-egy bizonyítás ~e az egyes bizonyítási lépések és a végső előföltételek kidolgozását jelenti (resolutio in principia, 'alapelvekre való visszavezetés'). Egy-egy fogalom ~ében a részeire nem bontott egészben még csak „bennfoglaltan” (implicite) látott résztartalmakat egyenként tudatosítjuk és így „kifejezetté” (explicitté) tesszük. Ha valamely alanyra (subjectumra) mint egészre vonatkozóan ~ révén találunk olyan jellemző jegyet, amely állítmányként (praedicatum) állítható róla, akkor analitikus ítélethez jutunk. - Kevésbé találóan újabb skolasztikusok akkor is analitikus kijelentésekről beszélnek, ha az állítmány nem érvényes a subjectum egészére, csak abból szükségszerűen következő sajátság (proprium) v. „ereje szerint” (virtuálisan) foglalja magában. Az egy-egy igazságban virtuálisan benne lévő további igazságok lehetősége segíthet viszont annak fölkutatásában, hogy mi az, ami közvetlenül, „formálisan” kinyilatkoztatott igazság - tehát isteni hit tárgya - számunkra, és mi az, ami ebből kikövetkeztethető. →analysis fidei Cs.I.

LThK I:476.