🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > amoriták
következő 🡲

amoriták: az ÓSz-ben →Kánaán őslakói, mielőtt Izr. fiai elfoglalták volna az Ígéret földjét; de kérdés: azonosak-e v. sem a kánaániakkal. Kr. e. 2500 k. Egyiptomban éltek; a falfestmények leigázott népként ábrázolják őket. Kr. e. 2300 k. a föníciai ékírásos szövegekben amurru ('nyugati') néven szerepelnek. Föltehetően nomádok voltak. Ny-ról Mezopotámia felé vették útjukat, s Kr. e. 1940 k. elfoglalták Larszát, 1830 k. Babilont és 1750 k. Asszurt. Hammurápi is amorita volt. Az Eufrátesz középső szakaszának Ny-i partja is uralmuk alá tartozott (→Mari). Már előbb Palesztinában a Jordán mindkét oldalán ~ laktak (a Szám 21,21 említi Szichont, az ~ királyát, vö. MTörv 2,26–3,11; Józs 10,3–5 szerint Jeruzsálem, Hebron, Jarmut, Lachis és Eglon amorita városállam). Feltehető, hogy először Kr. e. 3000 k. a kánaániak foglalták el Palesztinát, s utána Kr. e. 2200 k. következtek az ~ (R. de Vaux), de az is lehet, hogy egy nép két néven szerepelt (az egyik név a lakóhelyre, Kánaánra utalt, a másik néven pedig eredetük szerint nevezték őket). – A Ter 10,16 szerint nem a szemiták közé tartoztak, hanem Kám leszármazottai voltak, közelebbről a kánaániták utódai. Itt nem etnológiai, hanem vallási szempont érvényesült: akik előzőleg Palesztinában éltek, azok csak Kám átok sújtotta fiai lehettek; Izr. számára az ~ egyértelműen a bálványimádókat jelentették. Bizonyos, hogy amikor Ábrahám Kánaánba költözött (12,1 kk.), már ott találta a kánaánitákat (értsd: az ~at), s amikor Egyiptomból Izr. fiai megérkeztek, szintén az ~tól kellett elfoglalniuk az Ígéret földjét (Józs 10,1 kk.). Lehet, hogy az ~ csak a legerősebbek voltak a kánaániak közül, de a Ter 15,16 az egész ott talált népességet azonosította velük. A fogságból hazatérők az ~ leányai közül vettek maguknak feleséget (Ezd 9,1 kk.), de ezen vsz. csak azt kell érteni, hogy pogány nőkkel házasodtak össze. R.É.

BL:58.