Magyar Katolikus Lexikon > A > alnádor


alnádor (lat. vice palatinus): a →nádorispán helyettese. - A nádor feladatainak gyarapodása korán létrehozta az udvari föladatok ellátásában állandó h-ének, az ún. kisebbik udvarispánnak (comes curialis minor) tisztét, aki később a kir. állandó bírói h-e, →országbíró lett, ám a nádor megmaradt ált. feladatai (katonai, igazg., bírói) szükségessé tették a saját h. állítását. Ebben a már körülhatároltabb nádori feladatkörben helyettesítették őt az ~ok; már a 13. sz-tól (pl. az Aranybullában) utalnak rájuk adatok. Az Anjou-kortól 2 ~ volt: egyikük állandóbb jelleggel a nádorbíró h-eként Budán, a másik ált. a nádor kíséretében tartózkodott, különösen ha a vidéket járta. - Adatok híján csak föltételezhetjük, hogy a nádor saját familiárisai közül maga nevezte ki az ~t. Adataink abban is bizonytalanok, hogyan oszlott meg a nádor helyettesítésének igazságszolgáltatási föladata az ~ok és a nádori ítélőmester között. A közigazg-tört. állítja, hogy a 15. sz: már föltűnt a nádor irodája, amely az igazságszolgáltatással kapcsolatos nádori ügyeket is intézte. A Habsburg-korszak beköszöntéig élén az ~ állt, de beletartozott az írnokok mellett az ítélőmester is. A 16-17. sz: gyakran maradt betöltetlen a nádor tiszte, s úgy látszik elhalt az ~i tisztség is. A föléledő nádori irodát v. kancelláriát már a nádori ítélőmester vezette. - Azon esetekben, amikor a Habsburg-korszakban a nádori tiszt betöltetlen maradt, egyik föladatának helyettesítésére mégis kinevezett a kir. tisztviselőt - ez volt a nádori helytartó (locumtenens palatinalis in iudicialibus) -, akinek tiszte csak a nádor bírói helyettesítésére szorítkozott. R.L.

Ember 1946. - Fallenbüchl 1989.