Magyar Katolikus Lexikon > A > alabástrom


alabástrom (gör. alabasztron): a gipsz szemcsés-kristályos tömeges változata. - Színe fehér, sárgás, rózsaszínű v. világoskékes árnyalatú. Áttetsző v. átlátszatlan. Neve vsz. az ókori egyiptomi város gör-ös Alabasztron nevéből származik, ahol bányászták, v. a belőle készített karcsú, fületlen korsóktól, melyekben többnyire kenetet, illatszert tartottak (vö. Mk 14,3 és Lk 7,37). Kémiai összetétele víztartalmú kalciumszulfát: Ca(SO4)2H2O. - Az ókor óta edények és dísztárgyak készítésére használják. - A betániai Simon házában Jézushoz lépő assz. ~ edényből öntötte a Mester fejére a drága illatos olajat (Mt 26,7). O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Gaal 1977. - Webster 1978. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986. - BL:32.