🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > agonia Christi társulat
következő 🡲

agonia Christi társulat: a temesvári ~ följegyzései szerint a hívek nagypéntek délután fekete vezeklő kámzsába öltözve, körmenetben látogatták az egyes tp-ok szentsírjait. Hátuk csupasz volt. Korbáccsal, kötéllel ostorozták magukat. Suhanc gyerekek edényben meleg vizet vittek utánuk, és időnként lemosták róluk a megalvadt vért. A Megváltó példájára némelyek nehéz fakeresztet is hordoztak a vállukon. A pp. a látványos felvonulást 1732: betiltotta. – A pécsi ~ tagjai a nagyböjti péntekeken önostorozást végeztek, nagypénteken pedig fekete zászló alatt a jezsuita tp-ból kiindulva, vezeklő ruhában körmenetet tartottak. Részt vettek benne a vm. tisztviselők, a város kapitánya és huszárjai, majd zászló alatt az önostorozók csoportja. Egyikük a keresztet, a többiek pedig a →szenvedés eszközeit vitték. Egyes helyeken, talán a stációkat jelezve, a menet megállott, és a deákok lat., m., horvát, ném. nyelven beszédet rögtönöztek. A menet végén föltűnt a →szentsír, amelyet egyesek vállukon hordoztak. Négy sarkán egy-egy angyalnak öltözött fiú foglalt helyet. Könnyezve mutogatták a szenvedés eszközeit, és ők is bűnbánatra buzdították a népet. A szentsírt 12 fegyveres, egyenruhás városi hajdú kísérte (1713). Nesselrode pp. 1717: a körmenetet megtiltotta, az önostorozást azonban nem tudta megszüntetni. – A jezsuiták buda-vízivárosi Szt Anna-tp-ának nagypénteki körmenetét a deákság nyitotta meg. Fekete csuhába öltözött, vállukon keresztfát hordozó, önsanyargató (flagelláns) hívek követték. Nyomukban hozták Szt Mihály lován a halott Krisztusnak fekete lepellel borított szobrát, amelyet kétoldalt fáklyás polgárok és a szenvedés eszközeit vivő, fehér angyali köntösbe öltözött ifjak kísértek. Ezután haladt baldachin alatt a lefátyolozott Oltáriszentséget vivő pap. Nyomában újra a kereszthordozók és flagellánsok gyászoló csoportja. A menetet a hívek sokasága zárta be. Visszatérvén a tp-ba, Krisztus szobrát a →szentsírba fektették. A délelőtti vezeklő gyászmenetet du. a Felsővásártéren felállított nyílt színpadon Krisztus kínszenvedésének előadása követte. Ezt a ferencesek rendezték. Amikor az előadásban a keresztúthoz értek, a hét főbűnt jelképező alakok után a megkorbácsolt, töviskoronás Krisztus, vállán a keresztfával, űzve az ütlegelő pribékektől és kísérve a flagellánsoktól, bejárta az egész Vízivárost és a Várat. Visszatérve a színpadra, megtörtént a keresztrefeszítés is, az összeverődött néptömeg nagy álmélkodására. A krónikás szerint Krisztus alakítója ugyancsak megszenvedett a pribékeket játszó hidegkúti parasztoktól. A gyászkörmenet később túlzásokba csapott. A flagellánsok másokat is beszennyeztek vérükkel, és sokakban irtózatot keltettek. Ezért az érs. helynök 1782: eltiltotta. **

Bálint 1989:253.