Magyar Katolikus Lexikon > A > adoráció


adoráció, adoratio (a lat. ad os, 'szájhoz'-ból, gör. proszkünészisz): istentiszteletet kifejező szertartás és testmozdulat. - 1. a perzsák leborultak, megcsókolták a földet, az istenség lábát és kezét. - 2. a gör-róm. kultúrkörben egy istenszobor v. sír üdvözlése. Alapformája: rendszerint fedett fejjel az összefogott hüvelyk- és mutatóujjat a szájhoz emelték és csókot dobtak. A másik kézzel megérintették a tárgyat. K-i hatásra a császárok ~ja: lábhoz borulás a térd átölelésével (vö. Magdolna ~ja: Mt 28,9). - 3. képtípus, melyen a Bold. Szűz Mária imádva térdel a jászolban fekvő Kisded előtt. →imádság **

EC I:320. - Pecz 1985:27.