Magyar Katolikus Lexikon > A > a priori


a priori (a lat. prior, 'előbb' szóból): az eleve meglévő vagy valamely fogalom elemzésével levezethető igazságra vonatkozó logikai és ontológiai kifejezés. - Az ~ és az a posteriori (tapasztalatból kiinduló) bizonyítás közti megkülönböztetés (Arisztotelész nyomán) a kk. →skolasztikában játszott döntő szerepet. A 17-18. sz: az előbbi az értelmi, az utóbbi a tapasztalati ismeretet jelöli. A kétféle ismeret főleg Kantnál jelentős, aki ~nak tekinti mindazt, ami szükségszerűen, a tapasztalattól függetlenül, s a konkrét tapasztalásokat megelőzően fennáll (tér- és időszemlélet, a megértés kategóriái, az értelem eszméi). Ezzel az ~-fölfogással, s ennek formális szemléletével fordul szembe a →fenomenológia, amely szerint az ~ a dolgok lényegi adottságaiban, összefüggéseiben, értelmezési egységében ragadható meg. Az →újskolasztika a fenomenológia ~-fogalmában a skolasztika elvonatkoztatástanát ismeri föl, J. Maréchal azonban megközelíthetőnek tartja Kant ~-fogalmát is, ha a kategóriákat nem a szellem adottságainak tekintjük, hanem ontológiai adottságoknak, amelyek egyaránt átfogják az alanyi és tárgyi létet. Az egyes konkrét megismerési tevékenységek előfeltétele valamiféle átfogó ~ az ember számára, amely minden megszerzett igazságban újra és újra igazolódik. Mivel az emberi megismerést messzemenően befolyásolják tört. adottságok, egyfajta empirikus-tört. ~ról is beszélhetünk (→történelmiség). A ker. ontológiai hagyomány az ~ kategóriáját a szubsztanciára alkalmazza, hiszen a magánvaló az arra épülő járulékok és tevékenységformák kiindulópontja. Ez az árnyalt, többrétű ~-fogalom segíthet a modern ismeretkritikát figyelembe nem vevő metafizika és a metafizikával nem törődő ismeretelmélet közeledésében. Cs.I.

LThK I:772.