🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Azariás
következő 🡲

Azariás, Azarja (héb. 'Jahve segített'): ósz-i személynév. – 1. Júda királya, Amacja és Jecholja fia (ur. Kr. e. 781–740). Másik nevén Uzija. Izr-ben vele egyidejűleg Joás, II. Jerobeám, Zekarja, Sallum és Menachem uralkodott (2Kir 15,1–7; 2Krón 26). A 2Kir kiemeli az Úrhoz és az Ő törv-eihez való hűségét, ezenkívül csak azt említi meg, hogy leprás volt, ezért fiának, Jotámnak kellett helyette, ill. mellette uralkodnia. A 2Krón a filiszteusok, az arabok és az ammoniták elleni szerencsés háborúiról, jeruzsálemi és egyéb építkezéseiről és arról is beszámol, hogy a földművelést föllendítette (26,5–15); lepráját azzal magyarázza, hogy illatáldozatot akart bemutatni, amit csak a papoknak lett volna szabad (26,16–21). – 2. A három ifjú egyike, akiket Dániellel együtt Nebukadnezár szolgálatára választottak ki, babiloni nevén Abednegó. Később Bábel egyik tartományának kormányzója lett (Dán 1,3–7; 2,17.49; 3,12–30; 1Mak 2,59). Dán 3,25 szerint a kemencében a lángok között ő nyitotta ajkát imára (3,26–45., (→három ifjú a tüzes kemencében).– 3. Ráfael angyal Tóbiáséknak ~ként mutatkozott be (Tób 5,13). R.É.

BL:117.