Az ember tragédiája: Madách Imrének az ún. emberiségköltemények sorába tartozó drámája. Műfaja vitatott, egyesek szerint lírai mű, mások misztériumjátéknak vagy kétszintes drámának tekintik. - 15 színből áll. Az 1-3. és a 15. keretszínek, a 4-14. szín Ádám álma a tört-ről. - Az 1. színben Jób 1-2 mintájára Lucifer, „a tagadás ősi szelleme” föllázad, az Úr elűzi magától, de hatalmat ad neki, hogy megkísértse az embert. A 2. szín a Ter 3 mintájára a bűnbeesés: a tudás és a nagyravágyás csalétkével Lucifer megfogta előbb Évát, majd Ádámot. A 3. színben Ádám találkozik a term. erőivel, de ezeken túl tudni akarja a jövőt, amit Lucifer álomban megmutat neki, de úgy, hogy kiábrándítsa a létből és elszakítsa Istentől. A 4. színben Egyiptomban a monarchikus, az 5. színben Athénben a demokratikus uralkodási forma bukik el; a 6. színben Ádám látja Róma erkölcsi züllést. Itt jelenik meg először Szt Péter személyében a kerség, s a program: Istené a dicsőség, emberé a munka. A 7. színben Konstantinápolyban a lovagság, a szerz-ség, a hitigazságok szolgálata, a 8. színben Prágában a termtud., a 9. színben Párizsban a forr., a 10. színben ismét Prágában a tud., a 11. színben Londonban a liberális polg. élet, a 12. színben az ipari társad. jelenik meg Ádám előtt, s mindegyikből kiábrándul. A 13. színben Ádám menekülni akar a földről, de az nem engedi el fiát. A 14. színben a kihülő világegyetemet látja Ádám, s mikor úgy tűnik, hogy végleg megundorodott mindentől, Lucifer fölébreszti. A 15. színben Ádám öngyilkosságra gondol, hogy elejét vegye az emberi nem bukás-sorozatának, de Éva anyagsága és a protoevangélium (Ter 3,15), melyet Éva idéz, visszatartja. Végső kérdéseit az Úrnak teszi föl Ádám: „E szűkhatárú lét-e mindenem? Megy-é előbbre majdan fajzatom, nemesedvén, hogy trónodhoz közelgjen? Van-é jutalma a nemes kebelnek, melyet kigúnyol vérhullásáért a kislelkű tömeg?” - Az Úr teremtői bölcsességére hivatkozva nagyságot és erényt vár az embertől, kinek irányt a lelkiismeret, támaszt férfinak a nő, nőnek a férfi adhat a küzdelemhez. - A mű pozitív kicsengésű, s a hívő ember is magára ismerhet benne. **