Magyar Katolikus Lexikon > A > Athén


Athén, Athenai, Athenien: 1. Görögo. fővárosa. Az ókori városállam az antik világ művészeti és művelődési központja volt. Élén az areopágoszi hatóság állt. Kr. e. 146: a róm-ak meghódították. 1204: a frankok bevették, s ~ az ~i hercegség főv-a lett. 1456: török kézre került, 1834: a gör. királyság főv-a. - Az ÓSz-ben egy helyen szerepel (2Mak 9, 15). Lakosai érdeklődök (ApCsel 17,21) és igen vallásosak (17,22) voltak, amit a tp-ok és bálványok sokasága, valamint „az ismeretlen istennek” föliratú oltár (17,23) tanúsít. Pál ap. idejében ez az oltár vsz. valamelyik misztériumvallásé volt. Az ApCsel említi ~ban az →Areopagoszt, a zsinagógát és a piacot. Pál 2. missz. útján kereste föl ~t, zsinagógájában beszélt a zsidókhoz és az istenfélőkhöz, a piacon az épp ott tartózkodókhoz, s az Areopágoszon mondta híres beszédét az epikureista és sztoikus filozófusok előtt (ApCsel 17,19-34). Mivel a gör-ök a halottak föltámadását nem szabadulásnak (megváltásnak) tekintették, beszédének nem volt nagy hatása. Csak Dionüsziosz (→Areopagita Dénes) tért meg Damarisszal, s néhány mással (17,34;. 1Tesz 3,1). - 2. érsekség Görögországban. Apostoli alapítású ppség, mely később Graecia tart. érssége lett. 1205: lat. érsség, melyet 1875. VII. 23: újítottak föl. Közvetlen a Sztszék alá tartozik. - 46.775 km²-en 1990: 6.278.000 l, 31.800 h, 14 pb, 16 ep, 21 szp, 46 sz, 84 szn, 16 ni, 3 ki-e volt. **

BL: 109. - AP 1990:54.