Magyar Katolikus Lexikon > A > Arisztidész


Arisztidész (Athén, 2. sz.): filozófus, a legelső apologéta. - Hadrianus és Antonius Pius cs-nak címzett művét →Caesareai Euszebiosz még ismerte, utána nyoma veszett, s csak 1878: került elő az 1-2. f-et tartalmazó töredéke. 1889: fedezte föl szír ford-ának kz-át J. R. Harris. - ~ 17 fejezetben tárgyalja az egyistenhit tételét, hogy Isten a világ teremtője és gondviselője. Vallási szempontból 4 csop-ra osztja az emberiséget: bírálja a barbárok sokistenhitét és fetisizmusát, a görögök mítoszait, a zsidók ritualizmusát, s kifejti a keresztények igaz istenismeretét, amelynek megfelel emelkedett erkölcsiségük. - A Damaszkuszi Szt Jánosnak tulajdonított →Barlaam és Jozafát c. reg. 26-27. f-e ~ Apológiájának szabad átdolgozása. - Kiadása: Harris, J. R.-Robinson, J. A.: Texts and Studies 1,1. Cambridge, 1893. - M-ul: Apológia. (ÓÍ VIII:15. Ford. gör-ből Vanyó László, szírből Fodor György.) V.L.

LThK I:852. - Vanyó I:238.