Magyar Katolikus Lexikon > A > Arezzói Guidó


Arezzói Guidó, Aretinus, OSB (Arezzo?, Itália, 990/1000-1045/1050): szerzetes, zenetudós. - 22 évesen lépett a pomposai bencés ktorba. Kidolgozta a terctávolságú vonalakra történő kottaírás rendszerét. Rendtársai nem fogadták el újítását, sőt apátjával is ellentétbe került, ezért 1025 k. elhagyta a ktort. Egyesek szerint egy ideig Itáliában és Eu-ban bolyongott, de valószínűbb, hogy azonnal Arezzóba költözött, ahol a pp. rábízta a szegyh. ének-zeneokt-át. Új módszerével nagy sikereket ért el, ezért XIX. János p. Rómába hívta. 1030: el is ment Rómába, de szervezete nem bírta a róm. klímát, ezért elhagyta a várost. 1032 u. csak szórványos adatok szólnak róla. Fonte Avellana hagyománya szerint itt apát volt, a kamalduliak szerint Camaldoliban remete lett. Ez utolsó korszakában írta fő művét, a Micrologus de disciplina artis musicae-t, s 1028 u. az Epistola de ignoto cantu-t, amely másik korszakalkotó újítását, a lejegyzett dallam lapról éneklését megkönnyítő szolmizációt tartalmazza (→Ut queant laxis). A kamalduliak b-ként tisztelik. - M: PL 141. V.V.

Kat. Kántor 1930. (Sonkoly István: ~) - LThK IV:1267. - BS VII:501. - Brockhaus I:65.