Antoninus Pius, Titus Aurelius Fulvus Bojonius Arrius (Lanuvium, Kr. u. 86. szept. 19.-Róma, 161. márc. 7.): Hadrianus utódaként római császár (ur. 138-161) Szt Higinus, Szt I. Pius és Szt Anicetus pápák idejében. - Gazdálkodóból lett hivatalnok. Hadrianus konzullá nevezte ki, s első fogadott fia halála után 138: adoptálta. - Szelíd nemességéért kedvelték. Már Hadrianus életében, ki végső éveiben bizalmatlan és szívtelen lett, megmentette néhány szenátor életét, kiket a cs. halállal fenyegetett; nem hajtatta végre kivégzésüket, hanem elrejtette őket. Bár a szenátus helytelenítette Hadrianus utolsó intézkedéseit, ~ mégis elérte →apoteózisát. Tp-ot építtetett emlékezetére, s gondoskodott dicsőítéséről, ezért kapta a Pius melléknevet. - Kormányzása alatt a birod. virágkorát élte. Tiszteletben tartotta a szenátus jogkörét, figyelembe vette tanácsadóit, jó törv-eket adott, alattvalóival szemben bőkezű volt, a földrengés sújtotta kisázsiai városokat segéllyel látta el, gazdag adományaival enyhítette az itáliai éhínséget, tp-ok, színházak, mauzóleumok építésével emelte Róma fényét, a műv-eket és tud-okat pártfogolta, s évi járadékot biztosított a fil. és retorika tanítóinak. Egyszerűen, takarékosan élt, tartózkodott a fölösleges kiadásoktól, s alig nyúlt az áll. jövedelmekhez. A ker-ekkel kíméletesen, szelíden bánt (→apologéták). Egy összeesküvés alkalmával csak a szervezőt büntette meg, a részeseket nem. Igazságszeretetét annyira elismerték, hogy idegen fejed-ek és népek nem egyszer döntőbíróvá választották v. védelmét keresték. Utóda veje és fogadott fia, Marcus Aurelius. **

Pallas I:719. - Petz 1985 I/1:161. - Vanyó IV:158.