Magyar Katolikus Lexikon > A > Anjou dinasztia


Anjou dinasztia: a hajdani Anjou grófság (Fro.) hűbérurai. - Hatalmukat a Gatinais nemzetségből származó V. Gottfried gr. vetette meg, feleségül véve I. Henrik ang. kir. leányát, V. Henrik ném-róm. császár özvegyét. Fia, II. Henrik, aki ang. kir. lett, VII. Lajos fr. kir. leányát, Eleonórát feleségül véve megalapította a Plantagenet ang. dinasztiát, mely egyenes ágon 1399-ig, mellékágon (Lancaster) 1461-ig uralkodott. Az öröklött Anjou gr-ságot 1204: Földnélküli Jánostól vették vissza a fr-k. Szt IX. Lajos 1264: fiának, Károlynak adta, aki az idősebb ágát alapította, 1266: megszervezve a Nápoly-szicíliai kirságot. Fia II. (Sánta) Károly feleségül vette V. István m. kir. leányát, Máriát. 1301: az Árpád-ház férfiági kihalása után p. támogatással dédunokája, Károly Róbert m. kir., s a mo-i ~ megalapítója lett. Fia, I. (Nagy) Lajos a lengy. koronát is megszerezte. Nagy Lajos leányai közül Mária m. kirnő Luxemburgi Zsigmond gyermektelen felesége lett, Hedvig lengy. kirnő a litván Jagello Ulászlóval kötött házasságot, utódaiban (Jagello-dinasztia) I. és II. Ulászló, valamint II. Lajos személyében adott m. kir-okat. Az Anjou gr-ság házasság és örökség révén visszakerült a fr. koronához, II. (Jó) János Anjou-t hg-séggé tette, s fiának Lajosnak adományozta, aki az ~ ifjabb ágát alapította, mely 1481: kihalt, s a birtok ismét a koronára szállt. D.D.

Turul 1888. (Wertner M.: Anjouk genealógiája)