🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Andronikosz Palaiologosz, III.
következő 🡲

Andronikosz Palaiologosz, III. (Konstantinápoly, Bizánci birod., 1297 k.-Konstantinápoly, 1341): bizánci császár (ur. 1328-1341). - IX. Mikhaél Palaiologosz és Arméniai Mária elsőszülött fia, II. ~ unokája. A tehetséges, ám könnyelmű fiatalember többször ellentétbe került apjával, s 1321-28: polgárháborúkba keveredett nagyapjával, az idős II. ~szal, kinek egy békülésük nyomán 1325: társcs-a lett. 1328: lemondásra kényszerítette és ktorba záratta nagyapját. A birod. gazd. válsága uralkodása alatt tovább mélyült, a korrupciót megfékeznie nem sikerült. Az oszmán törökök 1326: elfoglalták Brussát, 1331: Nikaiát, Makedóniában a szerbek terjeszkedtek. ~ viszont sikereket ért el 1337: Thesszáliában és Épeiroszban a korábban elszakadt fejed-ségek visszaszerzésével és az újonnan szervezett saját bizánci flottának köszönhetően az Égei-tengeren. O.T.

Diehl 1918:245. - Ostrogorsky 1963:414. - Bréhier 1969.I: 347. - Bosch, U. V.: Kaiser ~. Amszterdam, 1965.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.