Magyar Katolikus Lexikon > A > Andronikosz Palaiologosz, II.


Andronikosz Palaiologosz, II. (Nikaia, Bizánci birod., 1258.-Konstantinápoly, 1332. febr. 13.): bizánci császár (ur. 1282-1328). - A dinasztia-alapító VIII. Mikhaél Palaiologosz és Theodóra Dukasz elsőszülött fia. Apja 1272: társuralkodóvá emelte és összeházasította V. István m. kir. lányával, Annával. ~ atyja halála után, 1282. XII: a birod. egyedüli uralkodója. 1295: társcs-rá koronázta elsőszülött fiát, IX. Mikhaélt, majd annak halála után 1325: Mikhaél fiát, III. Andronikoszt, aki 1328: lemondatta, majd ktorba zárta ~t. - Apja zseniális, maga ~ művelt, irod- és tud-kedvelő, de szerény tehetségű államférfi volt, s egyre romló belső föltételek mellett volt kénytelen kormányozni. A Ny-i típusú feudalizáció eredményeként gyöngült a közp. hatalom, csökkentek az áll. bevételek, a pénz elértéktelenedett, a kereskedelemből, vámokból befolyó jövedelmek az itáliai keresk. közp-okat gazdagították. Pénzügyi és katonai gyengesége csak védekező külpol-t tett lehetővé: flotta hiányában Bizánc ki volt szolgáltatva Velencének és Genovának, a Balkánon ismét Bulgária és Szerbia kezdeményezett, a „Nikaiai birodalom” által helyreállított bizánci határokat áttörték a K-ről újonnan érkezett oszmán törökök, s a kisázsiai tart-ok örökre elvesztek Bizánc számára. ~ atyja egyházpol-jával szembefordulva lemondott az unióról, s a cs. hatalom rovására a konstantinápolyi patriarkátus befolyását növelte. O.T.

Diehl 1918:234. - Norden 1903. - Ostrogorsky 1963:385.