Magyar Katolikus Lexikon > A > Anasztázia


Anasztázia, Szt (†Szerémség, 304 k.): szerémi vértanú. - Diocletianus üldözése idején szenvedett vtságot. 450 k. ereklyéit ünnepélyesen Konstantinápolyba vitték. Tiszt. nagyon elterjedt, neve bekerült a mise kánonjába és a Mindenszentek litániájába. Római tp-a, a S. Anastasia helyén a 4. sz: egy „titulus Anastasiae” nevű tp. állt, ~ azonban csak a 6. sz: lett e hasonló nevű tp. védősztje; ereklyéi ekkor kerültek Rómába. Ebben a tp-ban celebrálták a p-k a karácsony hajnali, ún. pásztorok miséjét, és a 7. sz-tól itt őrizték a stációs körmenetek keresztjeit. A mai tp. VIII. Orbán p. rendeletére 1636: épült. A hagyomány szerint a Szt Jeromos-kpnában Szt Jeromos misézett és Nagy Szt Gergely p. hamvazott. ~t fejfájás ellen szokták segítségül hívni, a sajtó tisztasága fölötti őrködés védősztje. - Ü: dec. 25. - Attrib-ai: máglya, olló. H.J.

Schütz IV:124. - BS I:1041. - Tóth 1989:154.

Anasztázia (11. sz.): magyar királyné. - I. András felesége, Jaroszláv kijevi nagyfejed. (†1054) és Ingegerd svéd kirlány leánya. Vazul Mo-ról elmenekült fiai közül András hg. került Szt István halála után a kijevi orosz fejed. udvarába, ahol nőül vette ~t. Amikor az Árpád-házi hg-eket a m-ok visszahívták, 1046: került ~ férjével együtt Mo-ra. 1060 után mint özvegy kir-né élt a testvérháborúk korában, majd fia, Salamon kir. uralkodása u. vele és menyével, Judit ném. cs-lánnyal együtt a Ny-i országhatár felé menekült. További életéről semmi biztosat nem tudni. Hersfeldi Lambert ném. kortárs krónikaíró szerint ~ volt az, aki 1063: a fiát trónra segítő ném. seregek egyik vezérének, Nordheimi Ottó bajor hg-nek ajándékozta az Árpád-ház híres, Attila kardjának nev. családi kincsét. (Ma Nagy Károly kardja néven őrzik Bécsben, a volt cs. kincstárban.) D.D.

Wertner 1892:117.