Magyar Katolikus Lexikon > A > Almás


Almás, v. Torontál vm. (Jakuba, Ho.): plébánia a v. csanádi egyhm. pancsovai esp. ker-ében. - 1766: alapították. Tp-át 1755: Szt Lipót tiszt-ére sztelték, a mait 1833: építették. A törökök 1788: elfoglalták. Kegyura 1880: a Pénzügyminisztérium. Anyanyelve 1840: ném., m. **

Szentkláray I:195. - Kiss-Sziklay II:921.

Almás, v. Verőce vm. (Aljmas, Ho.): sokác falu Eszék mellett, helyi Szűz Mária-búcsújáró hely. - A kegyszobor a máriagyüdinek (Maika Judska) másolata, mely körül jelentéktelen búcsújáró kultusz alakult ki. A hagyomány szerint a szobrot a török kiűzése után, 1686: Horváth András OFM faragtatta Eszéken, s a baranyai Laskó kpnájában helyezte el. A reformátusok túlsúlyba kerülése miatt 1704. XI. 21:, Szűz Mária bemutatásának ünnepén a szobrot átvitték a nemrég újratelepített ~ra. 1800-tól búcsúja Sarlós Boldogassz. napja, majd pápai búcsúengedélyt kapott Nagyboldogasszony és Kisasszony napjára is. Kérő jellegű zarándoklatok, különösen járványok, veszélyek idején hozták a híveket a Folyamodás Anyjához (Mater Refugii). A kegyhelyet a környék, D-Baranya és Bácska magyar lakossága is látogatja. B.G.

Jordánszky 1863. - Bálint 1944:78.