Magyar Katolikus Lexikon > A > alkotmány


alkotmány (lat. constitutio): az állami berendezkedés legfontosabb normáinak egyetlen alaptörvénybe foglalása. Szól az államhatalom gyakorlásának módjáról, az állami szervek működésének és egymáshoz való viszonyuknak legalapvetőbb elveiről, a polgárok jogairól és kötelességeiről, az állam jelképeiről. - A polgári forr-ak ~ai tört. körülményeik és létrejöttük különbözőségei miatt eltértek egymástól; közös vonásaik: a →hatalmi ágak elválasztása, a képviseleti szerv felsőbbsége a végrehajtással szemben (→törvényhozás, parlamentarizmus), a népképviselet megteremtése (→választójog), a törv-ek elsődlegessége a többi jogszabályhoz képest, az állampolgári jogegyenlőség és az emberi jogok ~os megfogalmazása. - A polg. átalakulást nem forr. úton megérő áll-okban ált. nem került sor a fenti értelemben vett ún. kartális alkotmányok megalkotására. Az ~os szabályok itt közönséges törv-ekben v. rendeletekben jelentek meg. Erre a megoldásra dolgozta ki a polg. jogbölcs. a történeti alkotmány fogalmát. Azaz: az ~ nem más, mint az áll. jogi rendjének szabályozására vonatkozó alaptételek összessége, függetlenül megjelenési formájától. Ilyen értelemben az ~ fogalma az újkor elején fejlődött ki, bár ~ jellegű törv-ek már a kk-ban is voltak (pl. 1215: az ang. Magna Charta; másodikként hazánkban 1222: az →Aranybulla). Az újkorban az ~ sajátos pol. célt szolgált: az abszolutista uralkodókkal szemben, akik gyakran probálták intézkedéseiket Isten tekintélyével igazolni, az →emberi jogokból, az →emberi méltóságból vezették le az állampolgárok alapvető jogait. A monarchiák megdöntése után az ~ feladata lett ezeknek a jogoknak pontos megfogalmazása és biztosítása. - Az első tkp. ~ 1787: az USA-é, amelyet a fr-ké, Belgiumé, s a ném. nyelvter. országaié követett, majd ált-sá vált. Vitatott kérdés, milyen mértékben alkalmazható →erőszak az ~ elfogadtatására. E tekintetben az ~ kétféle típusa különböztethető meg: az uralkodó által kierőszakolt, oktrojált ~ (pl. 1814: a fr., 1849.III.4: az osztr. ~) és a demokratikus ~, amelyet (többé-kevésbé) a nép vív ki. - A jogi ~elmélet szerint az ~ formailag azoknak a normáknak az összessége, amelyek a fönnálló jogrendet szabályozzák (törv-ek, rendelkezések és ezek értelmezése), ahol nem lényeges a törv-ek tartalma. Tartalmilag vizsgálva lényeges, hogy milyen államformával van dolgunk, mi a törv-hozás útja, mi az áll. egyes szerveinek feladata, hogyan viszonylik az állampolgár az áll-hoz és az áll. az egyes emberhez (alapjogok, szabadságjogok, főleg művelődési, gazd., szociális jogok). Ha szöv. áll-ról van szó, ez a tartalmi vonatkozás szabja meg a szöv. és az egyes orsz-ok viszonyát, illetékességi körét. Kedvező esetben ez a két vonatkozás fedi egymást. Előfordulhat, hogy a formai oldal (szőrszálhasogatás) v. épp az ideológiává felnagyított tartalmi oldal kerül előtérbe. Minden jogi előírás, így az ~ is értelmezést igényel. Ha az ~ túl kötött, megfojtja a jogi és társad. fejlődést, ha túl tág, nem szolgálja eredeti feladatát, ti. hogy jogvédelmet biztosítson az állampolgároknak. Ha a társad. életében lényeges változás következik be, azt az ~nak is tükröznie kell. Az új ~t elfogadhatják népszavazással v. 2/3-os parlamenti szótöbbséggel. Az ~ átdolgozása azért is lényeges, mert egy-egy orsz. épp az ~ módosításával szabhat irányt saját fejlődésének. - A történeti ~t is figyelembe véve minden áll-nak van ~a, sőt a szakítás helyett (mely a forr-ak sajátja) a folytonosságot, a hagyományt lehetett hangsúlyozni, s tetszés szerint korlátozni garanciális jellegű szabályokkal. Így került a magyar érvelésbe az ún. →sarkalatos törvények fogalma, melynek kategóriáját éppen a fr. forr. hatására alkották a honi reformgondolkodók. Így történhetett, hogy az Aranybulla, mint sarkalatos törv-eink egyike az 1945. évi változásokig hatályban maradhatott. A békeszerződések hatására a II. vh. után Közép- és K-Európában a komm. párt sorra erőszakolta ki a szovjet típusú ~okat, amelyek a SZU ~ának másolatai voltak. Ezek az ~ok a sajátos szovjet fejlődés termékeként kialakult rendszer elemeit kritika nélkül átvették, a hagyományos v. demokratikus intézményeket is fölszámolva honosították meg a szovjet modellt (pl. a jól működő helyi közigazg. helyébe mindenütt a tanácsrendszert, a közt. elnök helyébe legtöbb helyen a Legfelsőbb Tanács mintájára alakított elnökségeket állították, az ogy. főhatalmának elve helyébe a komm. párt vez. szerepének elvét hirdették). Ezek az ~ok 1989-ig kisebb módosításokkal mindenütt hatályban voltak. 1989: a változások nyomán jelentős ~módosítások jellemezték a közép-eu. államok jogalkotását. Mo-nak írott ~a 1949 óta van, amelyet 1949. VIII. 20: Szt István ünnepén fogadott el az ogy. (1949:20. törv.). Kisebb módosításokat többször is végrehajtottak rajta; a legjelentősebbet 1972-ben, bár a lényegét ez sem érintette. 1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal és a kormánypárt (MSZMP) képviselői pol. egyeztető tárgyalásain ~módosításokban állapodtak meg, melyek közül többet is az ogy. elé terjesztettek, s a változtatásokat keresztülvitték az ~ban: megszüntették az Elnöki Tanácsot, helyébe közt. elnököt állítottak; megváltoztatták a választási rendszert, törölték a komm. párt vez. szerepét, 1989. X. 23: kikiáltották a Magyar Köztársaságot (s törölték a Magyar Népköztársaság megnevezést). Cs.I.-L.V.-M.B.

Bihari 1967. - Beér 1972. - Schmidt 1976. - Halász-Sári 1987.