Alexandriai Kelemen, Clemens Titus Flavius (vsz. Athén, 140/150-?, 216 e.): egyházi író. - Ifjú korában sokat utazott, és különbözó tanítóknál kereste az igazságot. Megtérése és keresztsége után Alexandriában telepedett le, lehet, hogy pappá sztelték. 200: isk-t nyitott, melyben Pantenoszhoz hasonlóan tanított, bár nem volt a tanítványa. A Septimius Severus idejében kitört üldözéskor (211 e.) Kappadókiába menekült. 216: Alexandrosz kappadókiai pp. egy Órigenészhez írt levelében már a haláláról tudósít. - ~ irod-ilag, fil-ilag nagyon művelt, a Szentírásban jártas elme volt. A gör. kultúrában Isten ajándékát látta, amely alkalmas előkészület a ker. misztériumok befogadására. Vágyódott a krisztusi bölcsességre, melyet a pogányok hamis gnózisával állított szembe. szentírásmagy-a Philón hatása alatt erősen allegorizáló, de teol. módszere példaszerű. ~ a misztika első mestere: tanította a tökéletesség elérésének és a hitbeli megismerésnek fokozatos kibontakozását, a szentírásmagy. szükségességét, a tapasztalatot és megvilágosodást egyesítő megismerést, az egyesülést, mely a lelket Istenhez teszi hasonlóvá. - M: PG 8-9., Vanyó III. (Krisztus-himnuszai. Ford. Ladocsi Gáspár). **

LThK VI:331. - Vanyó I:384.