Magyar Katolikus Lexikon > A > Aegidius Romanus


Aegidius Romanus, OSAE (1243. v. 1247.-Avignon, 1316. dec. 22.): rendfőnök, érsek, hittudós. - 1269-72: Aquinói Szt Tamás tanítványa volt. 1285-91: magiszter a párizsi egy-en, 1292: rendfőnök, 1295: Bourges érs-e. Heinrich von Gent ellenfele volt. Alapvető kérdésekben Szt Tamás, néhány pontban viszont a kk. ágostonos irány követője. Több mint 60 művet írt. A De erroribus philosophorum (1270 k.) c. értekezése a kk. arisztotelizmus tört-ének összefüggésében jelentős. Igen kedvelték a De regimine principum c. művét, melyet egykori tanítványának, a trónörökösnek írt, aki Szép Fülöp néven uralkodott. Majd minden eu-i nyelvre lefordították. A De ecclesiastica sive summi pontificis potestate c. egyházpol. értekezése ihlette VIII. Bonifác p-t az Unam sanctam bulla készítésekor. A ferencesek kérésére értékelte P. J. Olivi lélekről szóló tanítását, melynek következményeként a viennei zsin. elítélte Olivi 3 tévedését. - ~ tanítását 1287: rendi tanításnak nyilvánították, s ezzel az ágostonos iskola egyik alapítója lett. Világos, tárgyilagos fogalmazásával tűnt ki kortársai közül. A doctor fundatissimus ('a legalaposabb tudós') és a doctor verbosus ('a beszédes doktor') megtisztelő címet viseli. B.P.

Bruni, G.: Le opere di E. R. Firenze, 1936.