állandó felhatalmazás (lat. facultas habitualis): örökre vagy meghatározott időre, ill. meghatározott számú esetre, de az esetek egyedi megjelölése nélkül adott →felhatalmazás. Az ~ra a →megbízotti hatalomról szóló előírások érvényesek (132.k. 1.§). - Az a megbízott, aki akár a dolgok, akár a személyek vonatkozásában túllépi megbízatásának határait, érvénytelenül jár el (133.k. 1.§). Nem mindig érvénytelen viszont annak cselekménye, aki megbízása idejének lejárta után gyakorolja a hatalmat (vö. 142.k. 2.§). Nem lépi át megbízatása határait az, aki a megbízásban előírttól eltérő módon hajtja végre azt, amire megbízták, hacsak ezt a módot a megbízó az érvényesség feltételéül nem kötötte ki (133.k. 2.§). E.P.

Erdő 1991:118.