Ámosz könyve, Ám: protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, 3. a kispróféták sorában. - A prot. kánonban Amósz próf. kve. - Szerzője Ámosz, végső formáját a fogság után nyerhette. Tartalma: ítélet Damaszkusz, Gáza, Tírusz, Edom, Ammon, Moáb, Júda és Izr. fölött (1,3-2,16); négy „Halljátok a szót” kezdetű figyelmeztetés Izr. számára (3,1-5,6; 8,4-14); három jajkiáltás Izr. ellen (5,7-6,14); öt látomás: sáskák, szárazság, mérőón, a gyümölccsel tele kosár, az Úr az oltárnál (7,1-9,4). - Tanítása: Az arám uralom alóli fölszabadulás jólétet hozott Izr. számára, s ezzel nagy különbség alakult ki a szegények és a gazdagok között; a jómódú birtokosok kiforgatták jogaikból a bérlőket. A vallási életben az önelégült formalizmus lett úrrá. A próf. korholta kora tévhitét, hogy ti. Jahve beéri a puszta külsőségekkel. A jog és az igazság sokkal fontosabb, mint a külsőleges istentisztelet; a jogtiprással Izr. és a többi népek Jahve jogait sértik, s magukra vonják ítéletét. Az Úr napja (itt szerepel először a Szentírásban) sötét lesz. Ámosz lát még kiutat József maradéka, a hűségesek számára (5,15; vö. 9,11; a maradék szintén itt fordul elő először üdvtört. fogalomként). **

BL:60.