Magyar Katolikus Lexikon > A > átrium


átrium (a lat. ater, 'füstös' szóból): 1. az ókori római patríciusi lakóház középső helyisége. Eredetileg itt állt a családi tűzhely, és az ~ oldalában őrizték a család őseinek szobrait; padozata alatt esővízgyűjtő ciszterna volt. Építészeti megoldásai: alátámasztás nélküli mennyezet, befelé lejtő tetővel (tuscanium); 4 v. több oszloppal (tetrastylum v. corinthiacum) alátámasztott mennyezet; zárt mennyezetes (testudinatum), kifelé lejtő tetejű (displuviatum). - 2. a nyugati ókeresztény bazilika bejárata (→narthex) előtti nyitott tér. Közepén tisztálkodás céljára szökőkút (cantarus) állt. 3 v. mind a 4 oldalát oszlopcsarnok határolta (triporticum v. quadriporticum). Az oszlopcsarnok külső oldalát fal zárta le, így a baz. homlokzatát is takarta. A körülhatárolt ter-et néha kertnek alakították ki, azért paradisusnak, 'paradicsomkert'-nek is hívták. Az egyhatyák szerint az ~ elválasztja a baz. szt terét a profán világtól, és a →katechumenek és a bűnbánók gyülekezési, ill. tartózkodási helye. A 7. sz. u. építése fokozatosan megszűnt, ill. a ktorok →kvadrumában él tovább. **

EC II:313.