Magyar Katolikus Lexikon > A > átlépés


átlépés: fogadalmas szerzetes másik szerzetesi közösségbe való belépése. - Már a régi K-i regulák foglalkoztak a kérdéssel, s a korábbi elöljáró engedélyéhez kötötték. Szt Benedek próbaidőt is szabott. Ha az előző ktor elöljárója nem adta hozzájárulását, a pp-höz lehetett fellebbezni. 895: a triburi, 1031: a limoges-i zsin. kötelezővé tette a ppi hozzájárulást, de a szigorúbb rendbe való ~t azonnal engedélyezték. A 12. sz: szigorítottak a szabályokon: a rfőn. engedélye is kellett, s csak szigorúbb irányba lehetett lépni. Néhány rend ellenezte, II. Ince azonban mint „Istentől sugallt elhatározást” értékelte az ~ szándékát. A 13. sz: a r-ek sokasodása miatt p. engedélyhez kötötték. A trienti zsin. a kevésbé szigorú r-be való ~t tiltotta, de ezen p. kiváltságok enyhítettek. - A mai hatályos jog szerint örök fogadalmas csak akkor léphet át más szerzetbe, ha mindkét r. legfőbb elöljárója engedélyezi, és tanácsuk is hozzájárul. Hároméves próbaidő után tehető új örök fogadalom. Ha nem akarják v. nem engedik letenni, vissza kell térnie eredeti r-jébe, vagy engedélyezik a →szekularizációt. Ha ugyanazon a renden belül egyik önálló ktor-ból a másikba akar valaki átlépni, a két ktor elöljárójának és a befogadó káptalanjának beleegyezése szükséges. →Világi intézménybe v. az →apostoli élet társaságába, ill. azokból szerzetbe való ~hez sztszéki engedély szükséges (684-685.k.). E.P.