Magyar Katolikus Lexikon > A > álarc


álarc: emberi arcot vagy állatfejet utánzó kultikus vagy színházi kellék az arc elfödésére. - Az arcot takaró maszk viselője valamit v. valakit meg akar jeleníteni (→alakoskodás). Világszerte ismert, néhol az arc festése helyettesíti. Úgy tűnik, hogy a honfoglaló magyaroknál a temetési ~oknak volt szerepe. Egy honfoglalás kori sírban a koponyán bőrmaszk nyomai, a szem és a száj helyén négyszögletes ezüstlemezek voltak. Hasonló halotti ~okat az obiugorok szinte napjainkig használtak. A m. népi kultúrában az Eu. nagy részében ismert fa ~ok csak kis szerepet játszanak, helyette bőrből, továbbá nem maradandó anyagokból készült improvizált ~okat találunk. Fa ~ot használtak a hétfalusi csángók boricatáncában, bőr ~ot hordtak néha a székelyek betlehemes játékának pásztorai. - Ma hazánk területén a mohácsi délszlávok (sokácok) farsangi álarcai fa álarcok, melyeket a busójárás alkalmából használnak. Az ~viselés legfontosabb alkalmai a farsangon kívül Szt Miklós és Szt Lúcia napja. - Ikgr. Szt Genesius és Szt Pelágia attrib-a, mert színészek voltak. S.N.

MNL I:60.