Magyar Katolikus Lexikon > A > ágy


ágy: lábakon álló, általában puha derékaljjal és párnákkal, takarókkal ellátott fekhely. - A bibliai időkben fényűzésnek számított. Az egyszerű ember a földön aludt textílián v. gyékényen (vö. Jn 5,8; Mk 2,4; ApCsel 5,15), takarója gyakran a köpenye volt (ezért kellett, ha zálogba vették, estére visszaadani: vö. Kiv 22,25; MTörv 24,12). A jómódúak ~a fából készült állvány, amelyet fémpántok tartottak össze; nappal étkezésre szolgált (1Sám 20,24; Ez 23,41), éjjelre takarókkal látták el. Ám 3,12 és 6,4: luxuskivitelű ~ szerepel (párnák, elefántcsont-díszítés). - Ikgr. A ker. műv-ben ~ban fekve ábrázolják Izsákot (amint megáldja Jákobot), Szt Annát a Mária születése képeken; Szt Józsefet és Máriát halálukkor. Árpádházi Szt Erzsébet a hitvesi ~ba fektetett egy leprást, akiben az Úr Krisztust ismerték fel. Szt Miklós legendájának ábrázolásain ~ban fekszik a 2 leány, akiknek az ablakán át a szt bedobta az aranygolyókat. →Boldogasszony ágya **

KML 1986:15.