Magyar Katolikus Lexikon > A > ács


ács (lat. ascarius, ném. Zimmermann): 1. az ősi →faragó mesterségből a letelepedéskor kialakult →kézműves mesterség, a 14. sz: céhesedett. Kemény- v. puhafa rönkből fejsze, bárd, szekerce, véső használatával gerendát, deszkát, lécet készít, ezekből az előbbieket, valamint fűrészt, gyalut, fúrót, kalapácsot is alkalmazva lapozással, csapolással kötésszerkezeteket, ezekkel kezdetleges bútort, ill. házfalat, tetőszerkezetet nyílászárót, hídlást, gátat állít elő, a 18. sz-tól kezdve malomkészséget is. A gerenda, deszka, léc készítését a 15. sz. óta átvette az ~tól a vízikerék hajtotta fűrészmalommal dolgozó deszkametsző. - 2. Hazánkban 33 önálló céhszervezetük mellett igen sok vegyescéhben is dolgoztak ~ok, különösen a molnárokkal és kőművesekkel együtt. - Munkájukat megszentelte a názáreti Jézus, aki ~ volt. Védősztjük Szt József, az ~, de a kk. soproni ~ok Szt Farkast (Wolfgangot) tisztelték pártfogójukként, s céhüket Szt Farkas-céhnek nevezték. 1.B.I.-2.N.P.

Bogdán 1984. - Céhkat. 1-2. köt. 1975-76. - Bálint I:410.