Magyar Katolikus Lexikon > A > Ákontz-Kövér


Ákontz-Kövér István, OMech (Gyergyószentmiklós, 1740. nov. 20.-Velence, Itália, 1824. jan. 24.): címzetes érsek. - Ákontz Tódor unokája, aki a székelyföldi örm-ek kat. hitre térítésének egyik előmozdítója volt. Az örm. gimn-ot Velencében végezte. 1757: belépett a rendbe, 1763. X. 27: pappá szent., utána tanár a gimn-ban, 1770: uo. a koll. ig-ja, 1785: főapáth. 1790: Erzsébetvárosban (Kisküküllő vm.) házfőn. 1800. XI. 10: a r. főapátjává választották. 1804: a r. első c. sziunikhi érseke papsztelési joggal. I. Napóleon 1810: a r-et nem oszlatta fel, azt az Örm. Tud. Akad-nak ismerte el; ilyen minőségben is működik ma is. - ~ új szerzetházat létesített Asztrahánban, Isztambulban és Rómában, és bővítette az erzsébetvárosit. Közbenjárására építette föl Ráfael A. londoni örm. az erzsébetvárosi örm. kat. algimn-ot. Földr. munkájában az erdélyi örm-ek tört-ét is megírta. - Fm: Retorika az örm. nyelv pallérozására. Venezia, 1775. - Ált. földr. 11 köt. Uo., 1802-08. - Ószövetség. 4 köt., Új szövetség. 3 köt. Ford. és jegyz. Uo., 1810. (mindegyik örm-ül) K.D.

Armenia 1890:1. sz. (Szongott Kristóf: ~) Arck. - Szinnyei I:45. (s.v. Acontius; †jan. 29., vsz. temetése napja)