Magyar Katolikus Lexikon > A > Ábrahám kebele


Ábrahám kebele: az üdvözült hívőket keblére ölelő Ábrahám, képtípus a középkori művészetben. - Alapja a dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszéde (Lk 16,19-31). A Lk 16,22: szereplő gör. szó anyaméh jelentésű, de a kifejezés egésze mégis az Ábrahámmal való asztalközösségre (vö. Jn 13,23; Mt 8,11), v. általában arra szeretetközösségre utal, amely a jámbor ember osztályrésze Isten országában. - Az ~ az utolsó ítélet- ábrázolások képi programjának része. Először a kvfest-ben (III. Henrik evangeliáriuma, Echternach, 1043-46), majd román és gótikus emlékeken tűnt fel. Így látható pl. a bázeli szegyh. sztélyének pillérfejezetén (12. sz.), a bambergi dóm királykapuján (1230 k.), a gyulafehérvári szegyh. kőtárában és a karasztói tp. (Hunyad vm.) sztélyboltozat-freskóján (15. sz.). V.J.

Sachs 1980:15. - BL:10. - KML 1986:10.