Magyar Katolikus Lexikon > Ü > üvegfestészet


üvegfestészet: A 8–11. sz. emlékekről, ornamentális és figurális színes üvegablakokról szórványos ásatási leleteken (Lorsch, 9. sz. vége; az elzászi Weissenburg, 11. sz. közepe) kívül leginkább csak írott források tájékoztatnak. A legkorábbi, eredeti helyén fönnmaradt együttes az ágostai dóm 11. sz. végi próféta-sorozata, egy nagyobb ósz-i ciklus maradványa. E korai emlékekhez képest →Theophilus Presbyternek az üvegablakok készítéséről írott, 12. sz. eleji beszámolója már a 12. sz-tól virágzásnak induló és Eu-szerte elterjedő ~ fejlettebb módszereiről és műv. sajátosságairól tanúskodik. Ezt a virágzást leglátványosabban a nagy gótikus apátsági tp-ok és szegyh-ak üvegablakai mutatják (St. Denis, Chartres, Canterbury, Strassburg), ahol a hatalmas, csúcsíves nyílások és a rózsaablakok ó- és úsz-i ciklusok részletes ábrázolására adtak lehetőséget. Ettől kezdve lett népszerű a →Jessze fájának ikgr-ja. A magasbatörő épületeket átitató kék–vörös–sárga fényhatások a szemlélőt az égi, isteni szféra felé voltak hivatva vezetni, a Párizs melletti St. Victoire ktorban kialakult teol. isk. („a fény teológiája”) 12. sz. tanításának megfelelően. Sokkal visszafogottabb, szinte csak a fekete–fehér ellentétére épülő, ornamentális ablakok kerültek a ciszt. ktorok kerengőibe (Heiligenkreuz). A festett üvegablakok a szegyh-ak, gazdag városi plébtp-ok, koldulórendi tp-ok, sőt kisebb falusi egyh-ak díszei maradtak a késő gótika idejéig, egyre változatosabb színhatásokat teremtve és egyre szélesebb körű ikgr. programoknak (sztek élete, →donátorok) adva helyt. Az egyre festőibbé való technika azonban a műfaj lényegétől, az erős színfoltok ellentétére épülő dekorativitástól fosztotta meg a későbbi műveket, ennek következtében a 16. sz. 2. felétől a műfaj hanyatlani kezdett (a reneszánsz és barokk tp-októl mind teol., mind műv. szempontból idegen is volt a színes fények földöntúlisága). A 19. sz. gótizáló tp-építészete, majd a világi építészet is fölújította az ~ műfaját és technikáját. – A budai Nagyboldogasszony (Mátyás)-tp. 19. sz. végi újjáépítése alkalmával azonban kerültek elő (azóta elveszett) festett üvegablak-töredékek. Ruszt (Sopron vm.) halásztp-ának gótikus üvegablak-maradványai a város Au-hoz csatolása idejéből származnak. A kései kk. és a gótika teremtette meg a tp-i →üvegablak virágkorát. A kevés színben és kisebb darabokban készülő üvegek fémkeretbe foglalásával létrejövő mozaik, szőnyegszerű dekorativitásával, a fény által felragyogtatott tiszta színek erejével utánozhatatlan hangulatot ad a tp-nak. A múlt században az üvegfestészet a naturalizmus áldozata lett. A tervező az üveget mint anyagot kihagyta a számításból, a képet akár vászonra is festhette volna. Századunk elejére pedig az ügy mindenestül műiparosok kezébe került. A fordulatot Nagy Sándor temesvári, lipótmezei, pacsirtatelepi, Kőrösfői Kriesch Aladár (KPI Jópásztor-ablaka) indítják el. – A 19–20. sz. ~i megújulás legjelentősebb hazai alakjai: →Róth Miksa, →Kőrösfői-Kriesch Aladár, a 2 vh. között Árkayné →Sztéhló Lili. L.P.

Fischer, J. L.: Handbuch der Glasmalerei. Leipzig, 1937. – Aubert, M.: Le Vitrail en France. Paris, 1947. – Grodecki, L.: Vitraux des églises de France. Uo., 1947. – Marchini, G.: Le vitrate italiane. H.n., 1955. – A nemzetk. Corpus Vitrearum Medii Aevi sorozatban az 1950-es évektől Fro., az NSZK, az NDK, Skandinávia, Au., Csehszl. ~ének katalógusai

KL IV: 428.