Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ősnyomtatvány


ősnyomtatvány (lat. incunabulum), 1440-1500: a könyvnyomtatás európai föltalálásától az évszázad végéig -általános európai elterjedéséig - szedésnyomással készített nyomtatvány. - Az ~ a →kódex sokszorosított, fejlesztett változata, mely kézi festésű illusztrációkat és fametszeteket tartalmaz. Mivel minden nyomda más betűtípust használt, az ~ azonosításához előbb a betűtípust (a méretet, majd a formát) kell megállapítani (kiindulópont a gót M betű, melynek 101 féle főformája van). - Hazánkban Hess András 1473 pünkösdjére fejezte be Budán az első, antikva betűkkel nyomtatott kv-ét, a Chronica Hungarorumot, mely a magyarok történetét közölte I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) koráig. 2003: a mű 7 pédánya ismert. Hess nyomdájában készült egy másik ~: Xenophonnak és Basiliusnak lat-ra ford. műve. - 1477-80: vsz. pozsonyi v. budai nyomdában, ismeretlen nevű nyomdászok nyomtatták Antonius Florentinus Confessionaléját, Laudivius Szt Jeromos életrajzát és egy búcsúlevelet. 1478: Brünnben (Morvao.) nyomtatták a Thuróczy-krónikát. 88

Fitz 1959. - Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungariae asservantur. Szerk. Csapodi Csaba és Vértesy Miklós közreműködésével Sajó Géza és Soltész Zoltánné. Uo., 1970. [Csonka-Mo-on 3550 tétel] - Régi mo-i nyomtatványok 1473-1600. Összeáll. Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Holl Béla, Käfer István, Kelecsényi Ákos. Uo., 1971.