Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ősnemzés


ősnemzés: élő szervezet képződése élettelen anyagból, belső fizikai és kémiai erők hatására. - Nem azonos az arisztotelészi másfajú nemzéssel (generatio aequivoca), mert nála a szervetlen anyagból magasabb erők (égitestek, szellemi lények) hatására keletkezik szerves lény. A mai termtud. igazolta, hogy a jelen természeti föltételek mellett szerves nem keletkezik szervetlenből. Ma az ~ kérdését inkább egyáltalán az élet keletkezésére vonatkoztatják. Termtud. válasz még nincs, és kérdés, hogy lehetséges-e, hiszen a tétel összefügg azzal, hogy lényegében mi az élet. Ha pusztán anyagi erők és hatások következménye, akkor lehet az élettelenből élő; ha valami anyagtalan elv is hozzájárul, akkor nem. Még ha organikus molekulakapcsolódások létre is jönnek, akkor is szükség van olyan irányító és fenntartó belső erőre, amely a szervezet kiépülését és működését lehetővé teszi. Ennek az anyagtalan princípiumnak a mibenléte metafizikai kérdés, és végső fokon oda vezet, hogy csak a Teremtő alkothatja meg azokat az előföltételeket, amelyek következtében a szervetlen anyagból szerves lehet. G.F.

LThK X:582.