Magyar Katolikus Lexikon > Ö > Őrhely


Őrhely, Várhely (Orhei, Orîga, Orée, Moldovai Közt.): beszarábiai város a Dnyeszterbe ömlő Reut folyó bal partján, Kisinyovtól (Chisinău) 46 km-re. - Rumén és orosz neve a magyarból származik. „Okleveles adat nincs rá, de a város határában ma is álló 14-15. sz. romok magyar végvárra utalnak, amely a Duna és a Dnyeszter melletti magyar helyőrségű erődítések sorába tartozik” (Kiss), tehát a Hunyadi János által kiépített végvárrendszer része. 19. sz. végi leírások szerint ~ mellett, Orheiul-Vechiulnak ('Régi-Őrhely') nevezett helyen találhatók a régi építmény romjai, melyeket ma is látható földárkok vesznek körül. A Reut folyó bevágott kanyarulatában magas, tufa rétegekbe vágott partban régi ortodox szerzetesek barlanglakásai, az egyik belső íven 100x100 m-es négyzet alakú helyőrség romjai: magyar katonák egykori táborhelye. - G.kel. tp-át 1634-54: építette Vasile Lupu moldvai fejed. A 18. sz. elején jelentéktelen városka, „az orosz seregekkel együtt beözönlöttek a zsidók, s elszegényítették a szorgalmas román lakosságot” (Lahovari). Összes lakossága: 1890: 7000 zsidó, 5000 moldován, 2800 orosz, rutén és egyéb, össz. 14.800. R.k. tp-ának 1918 u. lehúzatták a tornyát, műtrágyaraktárnak használták, de 1994: újra van imaházuk. A r.k. hívek a kisjenői ppséghez (→Kisinyov) tartoznak. H.P.

Lahovari 1904. VI:158. - Kiss L. 1987:230. - Kovács 2004.