Magyar Katolikus Lexikon > Ö > özvegy


özvegy (lat. vidua): tág értelemben a halál miatt párját vesztett házastárs, szoros értelemben asszony, akinek meghalt a férje. - Szentírásban. Amikor egy asszony megözvegyült, felöltötte az egyszerű ~i ruhát (Ter 38,14.19; Jud 8,5; 10,3). Ha voltak gyermekei, ezek tartották el, ellenkező esetben és ha nem számíthatott →sógorházasságra, visszatért szülei házába. Megélhetési szempontból gyakran szükségessé vált egy második →házasság, de erre sokszor nem nyílt lehetőség, némely esetben pedig tiltotta is a törvény: főpap (Lev 21,14), ill. pap (Ez 44,22) nem vehetett feleségül ~et. Így az ~ helyzete meglehetősen bizonytalan volt, és az árvákkal, valamint az idegenekkel azt a kategóriát képviselte, melynek védelmében a próf-k újra meg újra felemelték a szavukat (pl. Iz 1,17; Jer 7,6; Zak 7,10), és melyet a törv-nek is védenie kellett (Kiv 22,21; MTörv 10,18; 16,11.14; 24,19-21; 26,12; 2Mak 8,28-30). Azt, aki önként vállalta az ~en maradást, a Biblia szerzői dicsérik (Jud 8,4; Lk 2,36; 1Kor 7,39). Az ~ végső menedéke Jahve (Kiv 22,21; MTörv 10,18; Zsolt 68,6; 146,9; Mal 3,5). - Az ősegyh-ban támogatták az ~eket (ApCsel 6,1); Jak 1,27: az igazi, tiszta vallásosság az ~ felkarolása, megsegítése (vö. ApCsel 9,36-41). Lehetséges, hogy olykor egy-egy jómódú ker. nő házában együtt éltek az ~ek egy asszony (diakonissza?) felügyelete alatt (1Tim 5,16). Ugyanígy lehetett az ősker. közösségekben egy egyházilag elismert ~i állapot is, melynek megvoltak a feltételei (betöltött 60. év, egyszeri házasság, erényes élet) és a feladatai is (minden bizonnyal a szegény és beteg nők gondozása); az ~eknek szóló ált. intelmek közt találunk erre utalásokat (5,9). Míg Ny-on →diakonisszák vállalkoztak bizonyos egyh. feladatokra, K-en inkább ~ekkel találkozunk; hogy ez a 2 állapot, ill. szolgálat azonos volt-e, az eldöntetlen kérdés. R.É.

BL:1386.