Magyar Katolikus Lexikon > Ö > öszvér


öszvér: hím szamár és kanca (Equus mulus), ill. a csődör és nőstény szamár keresztezése (Equus hinnus). - A Szentírásban. Jó tulajdonságai miatt (erős, mint a ló, óvatos, mint a szamár) nagyon kedvelték Izr-ben hátasállatként (előkelők is: 2Sám 13,29; 1Kir 1,33) és teherhordó állatként (2Kir 5,17; 1Krón 12,41; Iz 66,20; . Ezd 2,66; Neh 7,68) egyaránt. Salamon kir. ajándékba kapott ~eket (1Kir 10,25; 2Krón 9,24). Izr-ben tilos volt lovat és szamarat pároztatni (Lev 19,19), az ~t más országból kellett behozni; Ez 27,14: Bet-Tomorgából (Örményo. Ny-i részén) vásárolták. R.É.

BL:1383.