🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > öregségi nyugdíj
következő 🡲

öregségi nyugdíj: az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek sajátjogú nyugellátása. – 2010. január 1-jétől társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki 1952. I. 1. előtt született, a betöltött 62. életév; 1952: született, a 62. életév betöltését követő 183. nap; 1953: született, a betöltött 63. életév; 1954: született, a 63. életév betöltését követő 183. nap; 1955: született, a betöltött 64. életév; 1956: született, a 64. életév betöltését követő 183. nap; 1957: vagy azt követően született, a betöltött 65. életév. –1. Teljes ~ra jogosult, aki a) a születési évének megfelelő, fentiek szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte; b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik; c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll. – 2. Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki legalább 15 év szolgálati időt szerzett, és a 62. életévét betöltötte. 2010. I. 1-től öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte; legalább 15 év szolgálati idővel rendelkezik; c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi résznyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll. V.G.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló Törvény. 1997.