ördögszekér: A Szentírásban a galgal (héb.), trochosz (gör.), rota (lat.) labdaszerűen 'guruló' növényt jelent; magyar megfelelője az ~. A mi iringónkhoz hasonlóan terjed: a megért, magokkal teli elszáradt növény elválik a tövétől és a szél által görgetve szórja el magvait. A palesztin pusztákon kb. 30 ilyen növényt tartanak nyilván. Az ördöghagyma kb. 30 cm átm., szárazra érett gömbvirágzata is letörik a száráról, és a szél gurítja tova, miközben a magok kiperegnek. A két legismertebb, akkoriban még tömegesen élő ilyen faj az ~ és a →palesztin articsóka lehetett. - A jerikói rózsa, feltámadásvirág (gör. trochosz, lat. Anastatica hierochuntica): a keresztesvirágúak családjába tartozó növény. Zsolt 83,14: száraz kóró (vö. Iz 17,13). Neve a Sir 24,14 szavainak jelképes alkalmazása: „olyanok, mint a rózsabokrok Jerikóban”. A nedvesség hatására újra szétterülő száraz gombolyagot ugyanis nyíló rózsához hasonlították. A rózsa szimbólumot az anyai szeretet jelképeként tovább értelmezve a szerz-ek Mária tenyerének is nevezték e növényt. A jerikói rózsa a K-mediterrán területeken mindenhol elterjedt növény. Mai héb. neve ('Jerikó tanúja') mutatja, hogy a város körül tömegesen fordulhatott elő, 2000: már csak az Aravah völgyben és a Sínai-fszg-en találhatók nagyobb állományai. - Az egyéves, villás elágazású, 30 cm átm. növény vastag, erős gyökere vizet keresve mélyen lehatol a sivatag homokjába. A tőrózsa heverő ágain csomókban erednek visszás tojásdad, szabálytalanul behajlott szélű levelei, tövükben kis fehér virágokkal. A beért termések körül a száradás közben felhajló ágak kosárszerű védőburkot képeznek, amelyek a tőről letörve a téli szél szárnyán kergetőznek a pusztában, néha olyan tömegben, hogy még a lovakat, szamarakat is megijesztik. Az esőben azonban abbahagyják futásukat, megszívják magukat, újra szétterülnek, legyökereznek és megzöldülnek, mintha mi sem történt volna. Innen a tudományos neve: jerikói feltámadásvirág. Sivatagi népeknél ma is a halál utáni életet szimbolizálja. Ky.Z.

Kereszty 1998:103.