Magyar Katolikus Lexikon > Ö > örökbecsű


örökbecsű (lat. aestimatio perennalis): dolgok értékelése a középkori magyar jogban, a →közbecsű tízszerese. - Kivételesen használták, a felek erre vonatkozó szerződése alapján, ill. rosszhiszemű birtokszerző büntetésekor, pl. ha valaki hatalmaskodva szerzett ingatlanra, a korona v. az egyh. birtokára adománylevelet kért, aki mást el nem követett hűtlenséggel vádolva eszközölt ki magának adományt. **

Eckhart 1946:338.