Magyar Katolikus Lexikon > Ö > örökösödés


örökösödés (lat. haereditas): 1. Az ÓSz-ben. a) A héb. 'örökölni' ige átfogóbb értelmű, mint a magyar megfelelője; nem csupán örökség címén való birtokbavételt jelent, hanem minden más tulajdonszerzési jogcímet is a munka kivételével. Így örökli Izr. Kánaán földjét, mely Jahve birtoka (Józs 22,19; 2Krón 20,11); Jahve ígérte meg az ősatyáknak (Ter 12,7) és Mózesnek (Kiv 3,8; 32,13), és ezért lett az egész népé (Szám 34,2; →Józsue). A Ter 32,8 szerint örökségként kapták a földjüket a pogány népek is, s Kánaán és Izr. népe is úgy szerepel (Kiv 15,17; 1Sám 26,19; 2Sám 21,3), mint Jahve öröksége. - Hasonló értelemben kapják Izr. fiai „örökségül” a törv-t (Zsolt 119,111), a gyermekeket (127,3), sőt magát Jahvét (Szám 18,20; Zsolt 16,5), Lévi fiai a papságot (Józs 18,7); s a bűnösök Jahve büntető ítéletét (Jób 20,29). - Izr. törzsei, nemzetségei és családjai öröklik azt a földet, amely a sorsvetéskor nekik jutott (Ter 48,6; Szám 26,52-56 stb.; MTörv 19,14 stb.; Józs 13,1.7; 1Kir 8,36; Jer 3,19; Ez 35,15; Neh 9,6-37). - Izr. fiai öröklik az apák tulajdonát (pl. Lev 25,46; MTörv 21,16; Bír 11,2; 2Kir 21,3; Péld 13,22), mely sajátosan izr. értelemben vett örökség (Jahve öröksége) is lehet; örökölhetnek megbecsülést v. szégyent (Péld 3,35), balgaságot (14,18) és hazugságot (Jer 16,19) is. -

b) Az örökség az apa ingóságaiból és ingatlanaiból állt. Nem lehet biztosan tudni, hogy az apa feleségeinek javai is ide tartoztak-e (2Sám 16,21; 1Kir 2,13-24 alapján vsz.). Azt sem tudjuk, hogy az ingóságokat miként osztották szét; a →tulajdonról szóló ósz-i törv-ekre tekintettel a birtok felosztását lehetőleg kerülték. - Az örökösök a fiúgyermekek voltak, és az elsőszülöttet 2 rész illette meg (MTörv 21,15-17); az →elsőszülöttség jogának átruházását a fiatalabbra a törv. tiltotta (21,15), ez olykor mégis megtörtént (Ter 48,13-19; 1Kir 1,13). A másodfeleség fiainak kezdetben nem volt ~i joga (Ter 21,10; 25,6; Bír 11,2); az apa kielégíthette őket ajándékokkal (Ter 25,6); Babilóniában örökbe is fogadhatta őket (Hammurápi törvénykv-e 178.§). Később vsz. ugyanolyan jogaik voltak, mint az első feleség fiainak. A lányok csak akkor örököltek, ha fiúk nem voltak (Szám 27,1-11). Ilyenkor csak az apa törzsbelijéhez mehettek férjhez (36), hogy a családi birtok ne kerüljön más törzs kezére. Jób a lányainak is juttatott örökrészt (Jób 42,15), később tehát a lányok is örökölhettek. Ha lányok sem voltak, az örökség az apa fivéreire v. az apa legközelebbi rokonaira szállt. Özvegy ~éről nincs szó az ÓSz-ben, de a babilóniai jogszokások (Hammurápi törvénykv-e 171, 177.§) alapján feltehető, hogy az örökség egy részét megtarthatta (vö. Rut 4,3.5; Jud 8,7); visszatérhetett az apai házba (Ter 38,11; Lév 22,13), v. az örökségből tarthatta fenn magát (22,13; Rut 4,5). - Az örökséget bizonyos esetekben már az apa életében ki lehetett kérni (Tób 8,21; Sir 33,21; Lk 15,12). Végrendelkezésről (→testamentum) az ÓSz nem tesz említést; az ÚSz-ben Pál alapján feltehető az ismerete, ill. elterjedtsége (Gal 3,17; Zsid 9,16). -

2. Az ÚSz-ben. a) A gör. kléronomein szó a profán nyelvhasználatban mindig szorosabb értelemben véve utal az ~re, de az ÚSz szerzői sokkal tágabb értelemben használják. Ez nem csupán az ósz-i szóhasználat átvételével függ össze, hanem azzal is, hogy az ÚSz az Isten és az ember kapcsolatát apa-fiúi viszonyként értelmezi. Mivel a fiú az örökös, az ~ fogalma sajátos vallási színezetet kap, és az embernek Istenhez fűződő kapcsolatára utal. Gal 4,30 (a gyermekek) és itt az 'örököl' a szó voltaképpeni értelmében szerepel; ugyanígy az 'örökség': Mt 21,38 (a gonosz szőlőművesekről szóló hasonlat) és Lk 12,13 (a kapzsiságtól való óvakodásra intés), ill. az 'örökös': Mt 21,38; Gal 4,1. Az ApCsel 13,19 az ÓSz szóhasználatát követi (Kánaán földje), a Zsid 1,2 viszont sajátosan úsz-i értelemben mondja: maga Krisztus az Isten örököse; egyébként a hívők mint Krisztus társörökösei (pl. Róm 8,17) kifejezésből is következik, hogy Krisztus az örökös. Ez az ~ a ker-t nem testi leszármazása, hanem →istengyermeksége alapján illeti meg (1Kor 15,50; Róm 8,17; Gal 3,29; 4,7). - b) Az örökség az →Isten országa (Mt 21,43), Krisztus országa (Ef 5,5), a romolhatatlanság (1Kor 15,50), az ígéret (Zsid 6,12) a szentekkel közös örökség (ApCsel 20,32), az üdvösség (Zsid 1,14), a dicsőség (Róm 8,17), az áldás (1Pt 3,9), a kegyelem (3,7), az örök élet (Mk 10,17; Lk 10,25; Tit 3,7) és (ósz-i szóhasználat szerint) a föld (Mt 5,5), a szt város (Jel 21,7). - A ker. a →keresztséggel (1Pt 1,3-5) szerez jogot az örökségre; mivel ez az örökség az eszkat. javak sorába tartozik (1,5), Isten Lelke, a Szentlélek rá a kezes (Ef 1,13; Tit 3,6). R.É.

BL:1372.