Magyar Katolikus Lexikon > Ö > örökös főispán


örökös főispán (lat. supremus et perpetuus comes), 13. sz.-1870: országos méltóság a Magyar Királyságban. - A kk. Mo-on a vm-k főúri →főispánjai a kir. udvarában tartózkodtak, a vm. tényleges irányítója a vm. nemesek által választott →alispán volt. Kezdettől szokás volt, hogy a ppi székhelyű vm. főispánja a mpp., ebből fejlődött ki az ~ság. A 13. sz: az esztergomi, a 15. sz: a kalocsai érs., az egri, a győri, a nyitrai, a pécsi, a váradi, a veszprémi mpp. viselte e rangot, a világi méltóságok közül a 15. sz-tól a →nádor volt Pest vm. ~ja. - I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) egyes bárói családoknak adományozott birtok helyett ~ságot. Az 1498. IV. 24-i budai ogy-en elfogadott 57. tc. kimondta, hogy vm. főispánságát ezután pp. ne viselhesse, azok kivételével, akik elődei e jogot a szt kir-októl kapták. A 16. sz-tól a Habsburgok főúri családoknak címkiegészítésként is adományozták, amit a család fiúágának elsőszülött ffitagja örökölt. A hivatalba lépéshez kellett a kir. kinevezés. A 18. sz: a nádoron kívül 9 egyh. és 14 családi ~ létezett. A törvényhatóságokról szóló 1870:42. tc. kimondta, hogy az ~ cím, mely hivatal viselésére többé nem jogosít. 88

Horváth. M. III:278. - Hóman-Szekfű V. Mell:99.