Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ökumenizmus


ökumenizmus, ökumené: a keresztények egységtörekvése. - A gör. oikein, 'lakni' szóból ered; idővel az egész lakott földet jelentette, majd az egyetemes kereszténységet, végül a keresztények egységtörekvését (W. A. Visser't Hooft). Krisztus szándéka az volt, hogy övéi „mind egyek legyenek” (Jn 17,21). „Krisztus Urunk csak egyetlen egyházat alapított, mégis több keresztény közösség igényli, hogy elismerjék, mint Jézus Krisztus igazi örökségét. Valamennyien az Úr tanítványainak vallják magukat, de különbözőképpen vélekednek és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus lenne megosztva. Ez a megosztottság kétségkívül ellene mond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden embernek.” (II. Vat. Zsin., UR 1) A megosztottság botrányát tudatosították a prot. misszionáriusok, amikor 1910: Edinburghban missziós világkonf-jukat tartották; innen indult el az ún. ökumenikus mozgalom (a Missziók Nemzetközi Tanácsának tevékenységével párhuzamosan) két irányban: egyrészt a különböző egyházak egybevetették tanításukat, teol-jukat (Faith and Order), másrészt mindjárt elkezdték a közös cselekvést, a szociális és karitatív tevékenységet (Life and Work). - A Faith and Order, 'hit és egyházszervezet' az É-amerikai episzkopális pp., Charles Brent ösztönzésére bontakozott ki, és 1927: a lausanne-i konf-hoz vezetett. Itt a r.k. egyh. kivételével csaknem valamennyi keresztény egyházat képviselte 500 küldött. A megbeszéléseken főleg a szentségekkel, a papi szolgálattal és a hitvallással foglalkoztak. 1929: Stockholmban folytatták, ahol biz-ot hoztak létre a tanbeli kérdések további tisztázására. Mind a két ág kibontakozott, 1937: a gyakorlati ág Oxfordban, az elméleti Edinburghban megtartotta világkonf-ját. 1948: Amszterdamban egyesültek, megszületett az →Egyházak Világtanácsa (Ökumenikus Tanácsa). Ezen az első közgyűlésen 147 egyh. és 44 ország képviseletében 351 küldött volt jelen, és számos megfigyelő. Megfogalmaztak egy „minimális Krédót”: „Az Egyházak Világtanácsa azoknak az egyházaknak a társulása, melyek az Írások szerint megvallják, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Isten és Üdvözítő, és amelyek következésképp igyekeznek együtt megvalósítani közös hivatásukat az egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére.” - 1961: Új-Delhiben némileg kibővítették az amszterdami Krédót, mely így kezdődik: „Hisszük azt, hogy az egység, amely egyszersmind Isten akarata és egyházának nyújtott ajándéka, egyre inkább láthatóvá válik…” Akik egyazon apostoli hitet vallják, az egyetlen evangéliumot hirdetik, az egyetlen kenyeret törik meg, közös imádságban egyesülnek és közösen tesznek tanúságot Krisztusról. A Tanács nem valami szuperegyház, amely beolvasztaná az egyes felekezeteket. Újabban egyes ortodox egyházak bírálták a Tanácsot bizonyos protestáns tendenciák érvényesülése miatt. -

A római kat. egyh. 2004: sem tagja a Világtanácsnak, bár a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) óta egyre elmélyültebb teol. párbeszédet folytat az egyes ker. felekezetekkel. Kat. teológusok, pl. Yves →Congar OP már a zsinat előtt sokat tettek az ~ért, de igazában csak XXIII. János p-val (ur. 1958-63) és a zsinattal történt meg a döntő fordulat. Az →Unitatis redintegratio kezdetű határozat az egységtörekvésről, majd az Egységtitkárság (ma Tanács) működése (először Bea bíb. vezetésével), VI. Pál és II. János Pál p. megnyilatkozásai és a teol. vegyesbizottságok munkája szélesen kibontakoztatta az egységtörekvést. A dialógus főbb témái: az Eucharisztia teol. megértése és gyakorlata; a felszentelt szolgák (papok) egyháztani helyzete, ezen belül a ppi szolgálat (apostoli jogfolytonosság) és a pápai szolgálat, „primátus”; a tekintély kérdése az egyh-ban: a Szentírás értelmezése, a közös hitvallások, az egyetemes zsinatok dogmatikai döntései, ill. a Szenthagyomány jelentősége. - Az ~ jelentős eredménye 1999. X. 31: a Kat. Egyh. és a Lutheránus Világszöv. közös augsburgi nyilatkozata a megigazulásról, 2001. IV. 22: a strasbourg-i →Ökumenikus Charta az eu. egyh-ak együttműködéséről. II. János Pál p. 1995: →Ut unum sint enc-jában összegezte az ~ mérlegét, a párbeszéd gyümölcseit és további feladatait: az újra megtalált testvériség; szolidaritás az emberiség szolgálatában; közeledés Isten Igéjében és az istentiszteletben; a többi keresztények értékeinek megbecsülése; a közösség (kommunió) növekedése („szeretet párbeszéde”); dialógus folytatása a K-i és Ny-i egyházakkal; konkrét együttműködés a szeretetszolgálatban. Az egység keresése a dialógust folytató számos nemzetk. biz. dokumentumaiban fejeződött ki. Most tovább kell folytatni a párbeszédet és a még eltérő teol. nézetek tisztázását, mert az egy, szent, kat. és apostoli Egyh. teljes (látható) egységét kifejező közös Eucharisztia (kommunió) a cél. A hitbeli egység nélkül ez a jel nem lenne igaz. Óvakodni kell a hamis (elsietett) →irenizmustól. Az egység viszont nem jelent uniformizálást: az egyes K-i és Ny-i egyházak megőrizhetik sajátos értékeiket (teol., liturgia), egymást gazdagító különbözőségeiket. Az ~ lelke: a közös ima és a megtérés. Sz.F.

Békés Gellért OSB: ~. Róma, 1976. - König 1985:403. - LThK 1993. VII. - Békés Gellért OSB: Krisztusban mindnyájan egy. Pannonhalma, 1993.

AZ ÖKUMENIKUS MOZGALOM FONTOSABB ESEMÉNYEI 2000-ig

év

Protestáns részről

A Római Katolikus Egyház részéről

1910:

Edinburgh

Nk. Missz. Konferencia

Life and Work

Faith and Order

Int. Miss. Council

1925

Stockholm

1927

Lausanne

1928

Jeruzsálem      

Mortalium animos

1937

Oxford

Utrecht

Edinburgh

1938

Madras

1947

Withby

1948

Amszterdam

1949

Ehk.Ök. Tanácsa

Ecclesia Catholica

1952

Lund

Willingen

1954

Evanston

1958

Ghana

1960

Ker. Egység Titk.

1961

Új-Delhi

1962-65

II. Vatikáni Zsinat

1963

Mexikóváros

Montreal

1964

Unitatis redintegratio

1966

Genf

Közös Teol. Biz.

1967

Bristol

I. Ökumenikus

Direktórium   

1968

Uppsala

1970

II. Ökumenikus Direktórium

1971

Leuven

1975

Nairobi

1982

Lima

1983

Vancouver

1989

San Antonio

1990

Szöul

1991

Canberra

1995

Ut unum sint

1998

Harare