Ödön, Szt (841 k.-870. nov. 20.): király, vértanú. - Kelet-Anglia kir-a (ur. 855-70), Fleuryi Abbo (987 k.) szerint erényes uralkodó volt. Vereséget szenvedett a dánoktól, s inkább elfogatta magát, hogy mentse népét. Hitét nem volt hajlandó megtagadni, mire Hoxne-ban (Suffolk) nyíllal lyuggatták át és lefejezték. Tiszt-e már a 10. sz. elején elkezdődött. - Ikgr. Koronával és nyilakkal ábrázolják. - Pestis elleni védőszent. Ü: a birminghami, northamptoni és westminsteri egyhm-ben és az angol bencéseknél nov. 20. **

NCE V:108.

Ödön, Canterburyi, Szt (Abingdon, 1170 k.-Soisy, Fro., 1240. nov. 16.): teológus, érsek. - Oxfordban és Párizsban tanult, ahol drált. Oxfordban szüzességi fogadalmat tett. 1194 k. uo. tanított. 1200: visszatért Párizsba teol-t tanulni, 1214 k. a teol. tanára Oxfordban. 1222: a salisburyi szegyh. kincstárnoka, 1233: választott, 1234. IV. 2: fölszentelt canterburyi érs. Nehéz időkben kormányzott, határozottságával sikerült elhárítania a polgárháború veszélyét. Legendája szerint önkéntes száműzetésben is volt. Útban Róma felé halt meg. Pontigny apátságában temették el, tiszteletének ez lett a közp-ja. Két beszéde fönnmaradt. - 1246. XII. 16: avatták sztté. Ü: nov. 16. →Szent Ödön Papjai **

Schütz IV:217. - NCE V:108.